2012. április 10.

http://titkoshamburger.blogspot.co.uk/ kozos blog megint! tessek elolvasni!

2012. február 21.

végre megint

Azt hiszem ma reggel megkaptam életem legmeghatóbb esemesét.
Az elmúlt napokban küzdök a lelkemmel, mint disznó a jégen.
Tehetetlen és kétségbeesett vagyok, illetve boldog és bizakodó felváltva. Ez azért király, mert... Nem, ez nem király. Rapszódikus vagyok kicsit. Mondjuk lehet, hogy nagyban közrejátszik az a hormon bomba, amit szednem kell, hogy megjöjjön a menstruációm (elfelejtett egy ideje).
Egyik pillanatról a másikra olyan végtelen kétségbeesés tud úrrá lenni rajtam, hogy azt csak csapkdova bőgéssel lehet levezetni. Artikulátlan visítás, hogy MIÉRT?
Aztán pár perc múlva vidáman éneklem a clasht.

Imádok lány lenni, mondtam már?

Most vagy az lesz amúgy, hogy mindkettőnk a butlinsban fog melózni és boldogan élünk ott, amíg össze nem keresünk annyi fontot, hogy átmehessünk bristolba (IGEEEEN!), vagy pedig... De ez titok.

2012. február 16.

igen

na, amik vannak, azok a tervek

szegény most nagyon ideges...
én is.
félek, hogy mi lesz a melóval, mert mindenki baszik válaszolni, akinek írok. a főnökeim mármint. a kollegáim válaszolnak, de ők nem tudnak semmit és azt mondják a főnököknek írjak, haha. mikor utoljára beszéltem A nővel, ő azt mondta márciusban tud tutit mondani, de az nekem nem jó, mert meg akarom már venni a repjegyet. és nem akarok addigra idegösszeomlást kapni az aggodalomtól.
és hogy miért olyan fontos ez most hirtelen?
kérlek, azért, mert a sean is megy állásinterjúzni jövőhéten, ami azt jelenti, hogy, ha neki sikerül, akkor együtt lehetünk ott, gyűjthetünk pénzt és irány bristol. szóval van egy nagyszerű terv, aminek az alapja a butlins.
szóval a sean most ideges az állásinterjú miatt, hiszen elég sok múlik ezen. kicsit átragasztotta rám (igen, olyan messziről, skypeon keresztül) és elkezdtem én is rohamokat kapni. nem baj ez, mert a rohamoknak köszönhetően leveleket kezdtem írni.

SIKERÜLNI FOG A TERVÜNK ÉS MINDEN GYÖNYÖRŰ LESZ!

2012. február 11.

várok.

>visszajöttem, most nemtom mi lesz, de mindennél jobban szeretnénk egymással lenni. végre nem egyoldalú a rajongás. és nem kiegyenlítetlen. csak hát messze.
hétfőn sikerült is megbőgetnie a janinak azzal, hogy nagyon mélyen belement a távkapcsolat témakörbe. de ahogy a timi tegnap fogalmazott: mi nem erre vagyunk berendezkdve. ez nem egy távkapcsolat. ez egy kapcsolat, amiben most kicsit távol vagyunk egymástól fizikailag. ennyi. nem sokára minden megoldódik és együtt leszünk sokat sokat sokat, nem csak egy heteket. sokat.



előhívattam képeket. ezek aránylag régiek. még akkor csináltam mikor itt volt:
ez az ákos cigizik
sean megy a múzeumba
baba








2012. január 28.

..

szeva szeva.
sikerült kilábalnom a betegségből, még épp idejében. folydogál még ugyan az orrom, de nem vészes, sőt.
ennyi kell is.
ma már el kell kezdenem összeszedni legalább a gondolataimat, hogy mit kell elrakni feltétlenül és mit NEM. haha. például nem viszek fregolit meg mosógépet. még véletlenül sem.
van egy olyan balsejtelmem, hogy nagyon bele fogok esni skóciába, úgyhogy a lelkemet elkezdtem fölkészíteni a búcsúra. arról már ne is beszéljünk, hogy skóciával együtt a seantól is búcsúznom kell majd. DE erről tényleg nem beszélünk. még ott sem vagyok, mit kell máris nyávogni, nem?

élvezem a várakozás édes perceit. izgulááááás.



2012. január 27.

2012. január 26.

mi legyen.

Mai reggelim: fokhagymás, citromos zöldtea, két cé vitaminnal. Nem mondom, hogy nagyon finom volt, de muszáj meggyógyulni, ugyebár! Nagyon durva szagom lehet.
Nagyon sok dolgom lenne, de addig nem merek kimozdulni, amíg nem vagyok perfektül.
Kaptam egy tippet, hogy hol lehet nagyon olcsón filmet előhívatni és nyomtattatni, oda el kéne mennem minél előbb. Aztán ki kell nyomtatnom valahol az online csekines papírt, el kell mennem a kézipoggyászért, amit kunyeráltam, vennem kell pirszinget, meg ennek a kis szeleburdi hülye fiúnak valami sálat. Sálbuzi. Ajándék.
Lehet, hogy ez az egész tortúra holnapra marad.
Mondjuk ebből egy csomót szombaton is el tudok intézni. Jaj jaj, úgy elmennék már itthonról, de félek, hogy visszaesek.

Ez a zene valami fenomenális.

2012. január 25.

pár kép


Na, itt az történt, hogy kicsit sokat esett és a pocsolyák tavakká nőtték ki magukat. A kacsák össze is zavarodtak rendesen.


Én, munka közben. Vagy nem is tudom.


Az ilyenek miatt vagyok teljesen belezúgva Angliába.



Valami rejtegetni valóm volt.