A nap éppen hogy elbúcsúzott tőlünk. Emlékszem sírva ért a hamuszínű, balzsamos nyári este. A mellkasán feküdtem és könnyeimmel simára borotvált bőrét hintettem be éppen, mikor hatalmába kerített a jól ismert érzés.
Csendben lopózott hozzám és az ágyékom táját kezdte maga alá gyűrni. Forróság öntötte el izomrostjaimat, majd csontomig hatolt a VÁGY.
Tudtam, hogy nem helyes.
(....................)
