2010. március 19.

vomit

renáta még mindig kiadó szobát keres, erősen. áprilisig mindenképp össze fog hozni valamit, olyan nincs, hogy nem.
erős vagyok és kiegyensúlyozott. reményeim romjaira még mindig föl lehet építeni valami nyállal összeragasztott madárfészket, ezt mindenki tudja.
a kelleténél nagyobb káosz van a fejemben, de hónapok kérdése és rend lesz, ígérem. addig is, sajnálom, ha néhol érthetetlen vagyok és csapongok ide-oda. akárhányszor megkérdezi valaki, hogy 'hova adtam be', valami gyomorsav-féle megindul felfelé a testemben és a torkom környékén megáll, hogy aztán ott izgassa az idegeket. hányás.
NEM ADTAM BE SEHOVA, MERT NEM AKAROM AZT CSINÁLNI, AMIT MINDENKI MÁS.
ez nem így van, csak megpróbálok botrányt kelteni, hátha elkezd valaki baszogatni, mint a régi, szép időkben, emlékeztek?
maradjunk annyiban, hogy semmi kedvem a felsőoktatás gyönyöreiben részesülni, épp eleget hallottam nyávogni az egyetemistákat, meg fősulisokat. nincs kedvem egy interaktív vágóhíd programjaira bejárni nap, mint nap. akkor inkább rakosgatok téglákat valami építkezésen és nézem a csajokat. mókás egy egyén vagyok, meg kell hagyni...

nézzétek meg a tanulmányomat a repülő galambokról:




És hallgassátok meg újonnan felfedezett zenekaromat. Fleet Foxes.

Nincsenek megjegyzések: