2010. december 30.

Félek megszólalni, mert félek, hogy megbántok valakit.
Mostanában megint aránytalanul sokat alszom. Jobb, mint ébren lenni. Nem tudom, ti hogy vagytok vele...

2010. december 28.

teljes való

2010. december 27.

2010. december 26.

howdy

Van ez a blog dolog, amit régen írtam. Nem tudok rá magyarázatot adni. Talán, most volt, vagy van egy ilyen megfigyelős, de nem reagálós időszakom? Mármint írásban nem reagálós. A számat nem fogom be, ha valami fölzaklat. És általában folyamatosan föl vagyok zaklatva. Na, azért nem vészes, a tél jót tesz. Bírom ezt az időszakot. Nem a karácsony miatt... Igazából már a karácsony sem zavar. Nem érint olyan közelről, viszont annyi jó származott már belőle, hogy jó volt ma végigvillamosozni a körúton a fények miatt. Meg ettem anya főztjéből sokat. Most hetekig nem leszek éhes, szerintem. Ma a nap egyik részét még anyánál töltöttem, aztán hazajöttem a tök üres lakásba és csodálkoztam, hogy nem vagyok szomorú, ha arra gondolok, hogy most nagyjából mindenki családi körben üli a karácsonyt... Nem tudom ez miért van. Beletörődtem. Vagy sosem érdekelt? Áhh, ez hülyeség. Én nem vagyok olyan.
De hát itt van ez a sorozat, amit tudok nézni, amikor csak akarok. Breaking Bad, az a címe. Izgalmas, én szeretem. Persze, biztos elrugaszkodott egy kicsit a valóságtól, én nem tudom megítélni, hiszen sosem gyártottam metamfetamint új-mexikóban a sivatag közepén.
És úgy sejtem, hogy nem is fogok. Nem mintha túl öreg lennék ilyesfajta dolgokhoz, csak hát én mindig bukásra álltam kémiából, mióta tanultam olyat.... Aztán valahogy mindig súroltam alulról a kettest. És ez az egész dolog a kötésekkel és a pici számokkal a betűk tövében és hegyében még mindig teljes sötétség. Nem homály... Akkor derengene valami. TELJES sötétség. De nem baj, mert eddigi életem során még nem volt szükségem semmi ilyesmire.
Aztán itt van ez a dolog a könyvvel, amit olvasok. Szerintem már írtam, de nincs kedvem visszaolvasni, max. leírom még egyszer, annyi baj legyen: Bernard Malamud - Isteni kegyelem.

Chopint hallgatok.

Utálom, ha ennyire fúj a szél. Totálisan paranoiássá válok tőle... Rezegteti itt nekem a cuccokat mindenfelé és folyton azt hiszem, hogy van valaki a lakásban. Mindegy, inkább álomra hajtom a fejem, mert holnap jön a kitti a szüleivel a messzi Sükösdről. Frissnek kell lennem, vagy nem tudom... Végülis nem a kitti vőlegénye vagyok, csak egy sima lakótárs.

Mondtam már, hogy kezd elegem lenni az emberekből? Újfent unom az egészet. Legszívesebben soha többet nem mondanék el senkinek semmit és nem hallgatnék meg egyetlen titkot sem. Mindenki szálljon le rólam, egyedül akarok megdögleni (persze túlzásokba estem megint és máris meggondoltam magam, de ez egy ilyen műfaj; nem törlök).

2010. december 20.

Nem tudok lépni túl.

2010. december 15.

Hat óra lesz 10 perc múlva. Reggel.
Na, rég keltem ilyenkor, szerencsére. Nem olyan rossz, mint emlékeimben. Aránylag tűrhető. Van annak valami bája, hogy szabadon sajnálhatom magam a MÉG sötét szobában, mivel tudom, hogy kint hideg lesz és köd. Vagy legalábbis hideg,köd nélkül. Hallgathatok majd szomorú gitárzenét büntetlenül. Senki nem fog rám szólni, hogy : takarodj már. Mivel reggel hat és hét között mindenki szomorú, had legyek már én is.
Az a baj, hogy nem vagyok.
Na, majd meglátom mi sül ki ebből a napból, aztán leírom a receptet. HAHAHHA.

2010. december 13.

néztem a blue velvetet
csetruletteztünk péntek este
ez nemtom mikor volt, de király volt

ez csütörtökön volt, mikor azt hittem, hogy menő dolog cigizni

2010. december 10.

Örökkön háborog a tenger
örökkön zúgnak a lombok
örökkön fájdalmas az ember
örökkön kicsik a dolgok.

2010. december 9.

návádéjz





2010. december 7.

öntömjénezés: egy sikeres ember receptje. már a boltokban.

Mostanában rajzolni szoktam, nem írni. Írni is szoktam, kézzel. Vagy leveleket.
Isteni a hely, ahol dolgozom. Kár, hogy csak decemberben tolom ott, de így is meg vagyok elégedve vele. Ma megyek be angolozni a Tanodába... Nem mondom, hogy nem lesz érdekes, mert az lesz.

Vagy nem. Mindenesetre én karrierista leszek,ha nagy leszek. Szex és new yorkot fogok nézni és kihasználom a PASIKAT... És nem sört fogok inni,ha elmegyek valahova,hanem cosmopolitan koktélt. Aztán az lesz a vége, hogy valami Patrick Bateman földarabol, miközben análisan közösülünk, megesz, másnap pedig salakanyag formájában távozom a beleiből, vagyis az leszek majd, aki mindig is voltam: egy darab kaka.

Srácok, nehogy elhiggyetek nekem itt minden, mert nem vagyok darab kaka. Például rájöttem mostanában, hogy kibaszott jó csaj vagyok. Kibaszott jól nézek ki meztelenül.
Olvastam egy rakás könyvet és senki nem tud nálam megsemmisítőbben ironizálni. Persze írásban remekelek igazán, de ha arról van szó, jöhet bármi.
Ezenkívül izgalmas a személyiségem, néha bosszantó, néha persze kurva szórakoztató, egy szóval: nem lehet megunni ezt az embert! Imádom, legjobb haverom.

Szeressetek.



2010. december 4.

Minden buli unalmas ahhoz képest, amit most átélek.
Egy bögre tea és Máté Péter.
És nem linkelek semmit, ezt tudni kell magadtól, minden behatás nélkül hallgatni. Egyszerűen jó.

2010. december 1.

bizi

van levelezőtársam.

üdvözlök mindenkit az ébrenlét birodalmában. biztos a bagoly tehet róla az ajtómon. nem tudom mi lesz és mi volt, de az biztos hogy most mi van. ülök itt, élvezem az új szobám tartalmát és benne magamat. ne értsétek félre, jézusom. az ajkam vízre szomjazik. ma megint moziba vitt minket a lehel és megnéztük a social networkot. tudjátok, a facebookos filmet. nekem sok volt benne a duma a költségvetésről, a pénzről és a cégről, de hamar elrepült az a két óra, még így is. mindenki fel volt dobva (nem). én semlegesen állok a mai napomhoz. igazából történtek jó dolgok, ha nem is önthető hülye szavakba. vagy lehet, hogy pont azokba lehetne önteni. megettem a maradék pörit is. aztán megjött a kitti és néztünk femiligájt meg cigiztünk is és nevettünk a tévén. meg magunkon. vagy az nem volt? lényegtelen. a holnapi napom üres járat. szerencsére mostanában minden napra van valami biznisz, amit le kell bonyolítani az élet irodájában. ma például angol órán voltam a tanodában. elég kemény kis angol óra volt, darrennel. sosem árt. nevettem az ivánnal. ne kérdezzétek miken, mert sok minden volt, ilyenkor képzeljetek el egy szájat, ami széthúzódik, kivillannak a fogak és hang jön a mögötte levő torokból, hol erőteljesebben, hol kevésbé, de a lényeg mindig ugyanaz.

van levelezőtársam,akivel holnap találkozom. hogy milyen érzésekkel gondolok erre? na, ez egy jó kérdés, egyenlőre kíváncsi vagyok és félek is. mi lesz most velem? az van.
a mi lesz most van.
de valami mindig lesz. mondjuk hideg és sok pulcsi. meg egy időpont. és egy elfoglaltság. elfoglalt leszek valamikor délután.
és csütörtökön is elfoglalt leszek, mert csak.

(rájöttem, hogy ma már szerda van, szóval minden "holnap"-ot "ma"-nak olvassatok, köszi!)

további szép alvást. nekem meg most lesz az pár percen belül. csók.