howdy

Van ez a blog dolog, amit régen írtam. Nem tudok rá magyarázatot adni. Talán, most volt, vagy van egy ilyen megfigyelős, de nem reagálós időszakom? Mármint írásban nem reagálós. A számat nem fogom be, ha valami fölzaklat. És általában folyamatosan föl vagyok zaklatva. Na, azért nem vészes, a tél jót tesz. Bírom ezt az időszakot. Nem a karácsony miatt... Igazából már a karácsony sem zavar. Nem érint olyan közelről, viszont annyi jó származott már belőle, hogy jó volt ma végigvillamosozni a körúton a fények miatt. Meg ettem anya főztjéből sokat. Most hetekig nem leszek éhes, szerintem. Ma a nap egyik részét még anyánál töltöttem, aztán hazajöttem a tök üres lakásba és csodálkoztam, hogy nem vagyok szomorú, ha arra gondolok, hogy most nagyjából mindenki családi körben üli a karácsonyt... Nem tudom ez miért van. Beletörődtem. Vagy sosem érdekelt? Áhh, ez hülyeség. Én nem vagyok olyan.

De hát itt van ez a sorozat, amit tudok nézni, amikor csak akarok. Breaking Bad, az a címe. Izgalmas, én szeretem. Persze, biztos elrugaszkodott egy kicsit a valóságtól, én nem tudom megítélni, hiszen sosem gyártottam metamfetamint új-mexikóban a sivatag közepén.

És úgy sejtem, hogy nem is fogok. Nem mintha túl öreg lennék ilyesfajta dolgokhoz, csak hát én mindig bukásra álltam kémiából, mióta tanultam olyat.... Aztán valahogy mindig súroltam alulról a kettest. És ez az egész dolog a kötésekkel és a pici számokkal a betűk tövében és hegyében még mindig teljes sötétség. Nem homály... Akkor derengene valami. TELJES sötétség. De nem baj, mert eddigi életem során még nem volt szükségem semmi ilyesmire.

Aztán itt van ez a dolog a könyvvel, amit olvasok. Szerintem már írtam, de nincs kedvem visszaolvasni, max. leírom még egyszer, annyi baj legyen: Bernard Malamud - Isteni kegyelem.

Chopint hallgatok.

Utálom, ha ennyire fúj a szél. Totálisan paranoiássá válok tőle... Rezegteti itt nekem a cuccokat mindenfelé és folyton azt hiszem, hogy van valaki a lakásban. Mindegy, inkább álomra hajtom a fejem, mert holnap jön a kitti a szüleivel a messzi Sükösdről. Frissnek kell lennem, vagy nem tudom... Végülis nem a kitti vőlegénye vagyok, csak egy sima lakótárs.

Mondtam már, hogy kezd elegem lenni az emberekből? Újfent unom az egészet. Legszívesebben soha többet nem mondanék el senkinek semmit és nem hallgatnék meg egyetlen titkot sem. Mindenki szálljon le rólam, egyedül akarok megdögleni (persze túlzásokba estem megint és máris meggondoltam magam, de ez egy ilyen műfaj; nem törlök).

pá