2010. május 28.
mire elmúlt a náthám, már meggyógyultam
ma lesz kispál kint a szabadság téren, remélem ötmilliárdan lesznek. annyi mindenki jön, hogy én hamarosan igzalomba jövök.
elhagytam a két hetes napszemüvegemet. tokostú vonostú. nem kedvelem a nagy változásokat, ahogy azt sem, ha elhagyok valamit. talán ezt is egy változásnak tudhatom be. egy negatív, nem kívánatos változásnak.
és az olyan szituációkat sem kedvelem, amikben nem kéne lennem.
végignéztem min a 4 skins évadot. tegnap azt álmodtam, hogy megyek bristolba. voltak a rebiék tavaly nyáron. cöcöcöcöcööö.
de én nem mehetek.
nem mehetek én már sehova. hol a tenger? hol van?
oroszlán idomárkodással fogok foglalkozni, de ha az a vállalkozás is befuccsol elmegyek sebsminkesnek.
kaptam valami fontosat tegnap, mókusbőrbe volt csomagolva és bűzlött egyes oldószerektől. az előbb még mozgott, de holnapra végleg megdöglik, ha minden jól megy. hazavárlak.
A nap legnagyobb részében és csaknem minden nap levert hangulat, amelyet az egyéni beszámoló (például szomorúság vagy üresség érzése) vagy mások megfigyelései (például könnyezni látják) jelez.
Az érdeklődés és öröm jelentős csökkenése minden vagy majdnem minden tevékenységben a nap túlnyomó részében, és majdnem minden nap
Fáradtság vagy anergia csaknem minden nap.
Értéktelenség érzete vagy kifejezett, illetve inadekvát önvádlás/bűntudat, akár téveszmés fokban is, szinte minden nap (nem pusztán a beteg-lét miatti lelkiismeretfurdalás vagy bűntudat).
Csökkent gondolkodási, összpontosítási vagy döntési képesség, szinte minden nap
A halál gondolatával való gyakori foglalkozás (nem csak halálfélelem), visszatérő öngyilkossági gondolatok konkrét terv nélkül vagy öngyilkossági kísérlet vagy konkrét öngyilkossági terv.
álmomban a bence azt mondta, hogy volt ott (hol ott? ez egy álom, emberek, nincsenek terek, idők, halmazállapotok, csak érzéshalmazok) egy lány, aki nagyon szép volt, bolond és boldog.
álmomban mindig féltékeny vagyok, gyakran verekszem és káromkodok.
2010. május 22.
ilyen fesztiválos dolog
este meg a soós gabesz megetette velük a csülköt, amit már nem bírt megenni. tény, hogy durva dolog a csülök, főleg olyan helyen, ahol sötét van és nem látod mit eszel.
történjen valami. mindjárt rámszólnak, hogy takarodjak innen, mert túl sokat ülök itt. én nem tehetek róla, hogy egy év mire fölmennek a képek... különben is fontosabb dolgom van, mint annak, aki a helyemre vár.
2010. május 20.
rám ebénef
atáner fdsfdsfdsfsddsmendjam
2010. május 19.
ilyen pólót szeretnék mindennél jobban (kis túlzásnak lehettünk szemtanúi)
tegnap megkérdeztük az anyanyelvi angoltanárt, aki brit, hogy mi a "fos" angolul.
2010. május 18.
2010. május 15.
2010. május 13.
sok víz
Hogyan kaphatnám vissza az életemet? Csupán ezen jár a Renáta kis agya.
De legalább megint egy probléma-forrásra bukkantam. Vagyis inkább egy olyan helyre, ahol lenni szeretnék. A múltban élnék szívesen. Tíz éves akarok lenni. Vagy 15. Folyamatosan azon kattogok melyik résznél basztam el. Valószínűleg 1990. július hatodikán. Azt a napot inkább kihagytam volna. Fölösleges problémákat szült.
Nem tehetek semmit, amíg nem tudok itt lenni.
Hétvégenként alszom. Nappal is. Vagy csak úgy fekszem, akkor legalább kimaradok az életemből, meg másokéból is, aminek, remélem örülnek néha. Kedvenc időtöltésemmé vált az alvás, nem mintha álmos lennék, de bármikor el tudok aludni, csak, hogy ne kelljen részt vennem ebben az egészben, tudjátok.
Örömöt csak szex közben szoktam érezni, meg néhány ember felbukkanásánál. Mikor jön szembe és régen láttam. Amúgy nem jellemző. Ami leginkább jellemzi a mindennapjaimat az a bánat, kétségbeesés, a harag vagy a közöny (ez egyre gyakoribb) felváltva.
Vannak emberek,akiket szeretek, velük nem szabad sokat lennem. A bencét is hamarosan az őrületbe kergetem, elmarom magam mellől és nem menekülhetek.
Ha valaki hozzámszól, nem merek a szemébe nézni, mert tudom, hogy tudja mekkora moslék vagyok. Ezért sem akarok új embereket megismerni, és ezért félek a régiektől, akik azt hiszik jófej vagyok. Rá fognak jönni úgyis.
Rettegek a magánytól, de azt sugallom mindenkinek: hagyjatok békén, nem érdemes