
az elvesztett napszemüvegben megmutatom a gábornak mire fogom ropni hajlani háromkor :(
Hogyan kaphatnám vissza az életemet? Csupán ezen jár a Renáta kis agya.
De legalább megint egy probléma-forrásra bukkantam. Vagyis inkább egy olyan helyre, ahol lenni szeretnék. A múltban élnék szívesen. Tíz éves akarok lenni. Vagy 15. Folyamatosan azon kattogok melyik résznél basztam el. Valószínűleg 1990. július hatodikán. Azt a napot inkább kihagytam volna. Fölösleges problémákat szült.
Nem tehetek semmit, amíg nem tudok itt lenni.
Hétvégenként alszom. Nappal is. Vagy csak úgy fekszem, akkor legalább kimaradok az életemből, meg másokéból is, aminek, remélem örülnek néha. Kedvenc időtöltésemmé vált az alvás, nem mintha álmos lennék, de bármikor el tudok aludni, csak, hogy ne kelljen részt vennem ebben az egészben, tudjátok.
Örömöt csak szex közben szoktam érezni, meg néhány ember felbukkanásánál. Mikor jön szembe és régen láttam. Amúgy nem jellemző. Ami leginkább jellemzi a mindennapjaimat az a bánat, kétségbeesés, a harag vagy a közöny (ez egyre gyakoribb) felváltva.
Vannak emberek,akiket szeretek, velük nem szabad sokat lennem. A bencét is hamarosan az őrületbe kergetem, elmarom magam mellől és nem menekülhetek.
Ha valaki hozzámszól, nem merek a szemébe nézni, mert tudom, hogy tudja mekkora moslék vagyok. Ezért sem akarok új embereket megismerni, és ezért félek a régiektől, akik azt hiszik jófej vagyok. Rá fognak jönni úgyis.
Rettegek a magánytól, de azt sugallom mindenkinek: hagyjatok békén, nem érdemes