2010. október 29.
2010. október 27.
A költő szívemből szólt:
Laár András: Nyafogás az Élet
Írta Laár András verse
Nyafogás az Élet,
tömény keserűség,
de miért vidám akkor
körben a sok hülye nép?
Nem látják a barmok
keserű szájamat,
ahogy sírva megyek
csorgatva nyálamat?
Ahogy szipákolok
nem hallják a tulkok,
ahogy az elfojtott
hüppögéstől csuklok?
Pedig nincs igazuk,
hiába vidámak!
Nekem van igazam!
Sírok még vagy hármat!
-
A családi állapotom? Nevezhetjük labilisnak.
Az ollóm? Nem tudom hova tűnhetett ezen a harminc akárhány négyzetméteren, de piros.
A munkahelyem? Lehet, hogy létezik.
A levegő? Szellőztetés után kiált.
Scrabble? Van. (Szerencse.)
A földimogyoró? Héjas, pirított.
A radiátor? Meleg.
A zene? GAK (bonyolult lenne elmagyarázni, de, ha Aphex Twin egyik álnevére tippelünk, nem lőttünk mellé.)
A könyv? Bukowski.
A hajam? Megmostam.
A lelkem? Föntebb olvasható.
2010. október 24.
Olyan jó újra és újra rászokni a kispálra....
Megint megvan a diszkográfia, hiányzott.
Voltam bőrgyógyásznál, írt nekem krémet, két napja kenem és határozottan javulóban van.... Kedden megyek állásinterjúra. Ha fölvesznek, telefonos behajtó leszek egy banknál. Kedves meló, szerintem sok új káromkodást fogok tanulni. Hogy ki fog e készíteni? Annyit tudok, hogy, ha jogtalanul baszogatnak, üvöltöznek, veszekednek velem én azon csak nevetek. Itt sokat fogok nevetni. Ne a hírhozót lődd le. Vagy hírvivő, vagy ki. Mindegy, az az arc, aki elmondja mi van máshol....
:D
Nem megy ez ma nekem. Holnapra megjavulok, érzem.
2010. október 23.
Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.
Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.
Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!
2010. október 17.
könnyűsége
Tegnap elmentem ektivitizni a Gáborékhoz. A Lehel egész este ki volt akadva a Szerencsejáték Zrt-re miután kiderült, hogy nem nyerte meg az ötös lottót. Mivel úgy döntöttünk, hogy legyen fiú-lány verseny, én a Kittivel voltam és nyertünk. Egyből kitaláltam, hogy bordásfal, de az ábrándképet, nem tudtam elég jól elmagyarázni. Van olyan. Folyton elkérik a személyimet, amikor cigit akarok venni. Lehet, hogy ez a szőrmés mellény dolog, csak olaj tűzre...
Örökifjú lettem.
Ma van a nap, amikor elmegyünk az Obiba leltározni életem egyetlen értelmével. Apa beszervezett melózni. Keresek valamennyi pénzt. Viszont bebuktam az itthoni telefonálós melót, mivel nincs headsetem.
Menjenek a picsába.
A minap meg összevesztünk egy taxissal; a Lehel szóba hozta a vörösiszapot, aztán a vége az lett az egésznek, hogy Gyurcsány-imádóknak titulált minket a csávó. Mi ezen kacagtunk és inkább kiszálltunk a taxiból.
Hát nagyjából ez van. Az ekcémám nem akar reagálni semmiféle ellenszerre, sajnálom. De azért köszönöm a kedves lány ajándékát!
A Bence mondta, hogy álmomban a következő a koreográfia: nyögök, csikorgatom a fogam és vadul vakarom a karomon a kurva ekcémát.
NE ALUDJAK?
2010. október 16.
2010. október 15.
2010. október 12.
Már menekülni sincs kedvem.
Inkább lefagyok egy pózba és onnan figyelek jól álcázott dimenziókat, amik nem léteznek. Tintát fecskendezek különböző lapokra; amorf formákat hozok létre saját szórakoztatásomra, aztán megmutatom nekem, hogy kitágult orrlikakkal csodálkozhassak.
Nem beszélgetek magammal semennyit. Minek?
Problémák? Miért lennének érdekesek? Mindenkinek vannak, pont az enyém lenne fontos? Talán nekem. Mit fárasszak velük másokat?
Ide jutottam. Ezt gondolom, aztán persze ez is változik, de minek.
Minden: minek?
Látok egy görögdinnyét, ami távol van tőlem, egy másik országban és nem vágyom rá. A másik országra sem.
A nem létező dolgok félelmetesek. Amiket nem látok.
Vicsorognak, nedvedzenek, apró hangokat adnak ki, engem néznek vagy szagolnak. Körbeveszem magam az agyammal és ez rossz.
Hiányzik valami. Mindig. Valami nagy dolog.
2010. október 10.
rossz
Nagyon rossz volt, borzasztó volt...
A szervezetem minden nap termel egy kis adrenalint. Néha álmomban is. Mindenkinek vannak rémálmai, nekem is. Ma például olyan rettentően félelmetes dolgok történtek az agyamban, hogy egész nap kísértettek.
Álmomban átmentem a Bencéékhez, de valami nagyon nem stimmelt. Az anyukája mondta, hogy kicsit beteg a szeme a mostanában... Na most ez abban nyilvánult meg, hogy az egész szeme piros volt, véres, AZ EGÉSZ, a haja csak foltokban létezett és az egész bőre átlátszó és nedves volt. Kékes volt az erektől, de alapjáraton sárga. Hihetetlenül ijesztően nézett ki, de nem volt gonosz, csak nagyon szomorú...
Amíg ültünk és én nem tudtam mit mondani a megdöbbenéstől, ő visszaalakult normálissá és mondta, hogy már jobban érzi magát.
A Bence is hasonlóan volt eltorzulva.
Aztán a fal előtt álltam, ami hirtelen puding állagúvá vált és apró, fehér férgek millió másztak elő belőle. Az egész szobát, a plafontól a padlóig kezdték beteríteni.
Ezután szerencsére fölkeltem.
Soha többé nem akarok álmodni.
2010. október 9.
i soon forgot myself and i forgot about the brake
i was driving doing nothing on the shores of Great Salt Lake
when they put it on the air i put it in the hammer lane
i soon forgot myself and i forgot about the brake
i forgot about all laws and i forgot about the rain
they were talking on the 9 and all across the amy band
across the road they were turning around and headed south with me
it got so crowded on the road i started driving in the sand
my head was feeling scared but my heart was feeling free
the desert turned to mud it seems that everybody heard
everybody was remembering to forget they had the chills
then i heard the voices on a broadcast from up on the bird
they were getting interviewed by some Goodman whose name was Bill
i'm almost there to Vegas where they're puttin' on a show
they've come so far i've lived this long at least i must just go and say hello
2010. október 5.
Ki tudja merre van?
Két, teljes napja nem létesítettem említésre méltó kapcsolatot hús-vér emberi lényekkel. Azon kívül, hogy a sparban az egyik nő viccesen kommunikál, nem értek hatások a fajom által.
Rossz híreim vannak, renáta, szólt a bőröm és elkezdett viszketni. Ott, a könyökhajlatomban. Vettem egy krémet, de mintha megmételyeztem volna, ötször akkora területet igázott le az ekcéma könyörtelen hadserege. Éget... Néha megnyugszik és békénhagy, de ilyenkor, estefelé vérszemet kap.
Ó, mit tegyek!
Lelkem legbensőbb bugyraiba kéne egy levegővel lemerülnöm, és addig föl nem jönni, amíg ki nem találom melyik drótot vágjam el, vagy forrasszam össze gyógyulásom érdekében.
Ki adna ehhez búvárfelszerelést? Nagy teherbírású oxigénpalackot?
Kapcsolatokat kell kiépítenem, oxigénpalack-dealerekhez fordulnom az ügy érdekében, tudom! Ó, tudom!
A minap estefelé, mikor hazafelé vettem az utam, láttam egy jól táplált, szép szőrzetű macskát.
A járdán feküdt, üveges tekintettel, szájacskája előtt ismeretlen eredetű folyóval. Mérgek, mit nem neki szántak...
Lehet, hogy jel volt? Én is így fogok elpusztulni életem hajnalán?
Meg kéne térnem Istenhez? A zöldségek nyelvén kéne megtanulnom pillanatok alatt? Tigrisek közé vegyülnöm bármi áron? Manageri pályán elindulni, aztán pénzzel vágni az olívabogyós kenyeret?
Nem tudom, de néha nem is érdekel.
2010. október 4.
2010. október 3.
tönkrement egy konnektor a közelben
Mert mi tudjuk ki a jó angol pasi. Két példát hoznék:
Blur?
Egyébként elvagyok. Pénteken egy bizonyos oxigénmentes Quimby koncerten kicsit megzuhant ugyan a szervezetem (ő még igényli azt a bizonyos Okettőt), sőt a lelkem is padlón volt valamennyire, de ezenkívül minden rendben. Nagy segítség volt, hogy tegnap kétszer is láttam az Aladdint a Disney Channelen, plusz a Sparban egy ember nagyon kedves volt, mikor adott aprót a bevásárlókocsihoz. Ebben a sparban nincs kosár... Nekem sem apróm nem volt, sem igényem a több köbméter befogadóképességű kocsira. Minden összekuszálódik egy kicsit, amíg nem mozdulok ki. Ha csak két órát ülök tétlenül olvasgatva, akkor is az az érzésem, hogy percről percre hülyébbnél hülyébb dolgok következnek be a külvilág működésében. Aztán kilépek a civilizációba, mert kell vennem wc papírt és látom, hogy igazam volt. Legalább nem ér meglepetésként. Alkalmasint le fogom jegyezni a tippjeimet... Fogadok magammal és gazdag leszek.
Láttam filmeket: I love you Phillip Morris (igen, érdemes megnézni), Viharsziget (kötelező megnézni), A skorpió megeszi az ikreket reggelire (alap magyar), Invention of lying (a magyar címe annyira szánalmas, hogy nem merem leírni), Hetedik (ezt már láttam, de másodszorra is sokkolt).
Kate Nasht hallgatok megint, hogy elviselhető kedélyállapotban buszozhassak, ezenkívül az Istvánék megismertettek egy kiváló zenekarral: Tame Impala.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)