És akkor ez történik... amit senki nem akart. Főleg én nem.
És akkor van kész, amikor én azt mondom, hogy kész és nem érdekel többet. ITT.
2011. február 8.
takony, nyál, gennyedzés
Rájöttem, hogy azért szeretek rajzolni, mert az történik a lapon, amit akarok. Senki nem tilthat meg semmit. Bármit rajzolhatok. És akkor megijedés van néha.... BÁRMIT RAJZOLHATOK. Egy darabig örülök ennek és ülök az üres papír fölött, egy rakás színnel a birtokomban, miközben nem tudok mit kezdeni a nagy szabadságommal, hogy bármit... Néha inkább hagyom a francba, de az esetek többségében nekiállok, mert nem vagyok egy beszari alak. Ugye?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Hogy a rajzaid jók vagy nem jók, azt nem tudom megítélni. Mindenesetre van egy festőművész barátom, aki ugyanerről számolt be. A legnagyobb öröm számára egy üres lap látványa. Az annyira rabul ejti, hogy alig meri elkezdeni a munkát. Aztán az első vonal hozza magával a másikat, az meg a következőt, és így készül el a munka. De persze a festmény sosincs készen. Ki tudja, miért ilyen bizarr jeleneteket festesz!
Megjegyzés küldése