Nem fog kevesebb ideig tartani a tavasz, ha halad a két centis járdán.
Aztán meg az a bajom, hogy egyedül vagyok a szobámban. Semmi nem jó. Aztán, ha nem vagyok egyedül a szobámban, akkor az nem jó.
Mit kéne tennem?
(Ma a honfoglalóban egy ember, azt válaszolta arra a kérdésre, hogy HÁNY FŐ VOLT A CIA ADATAI SZERINT MAGYARORSzÁG NÉPESSÉGE 2008. júliusában, hogy: HÚSZ!!! nagyon sokat nevettünk ezen, elképzeltük.)
Megizzadtam egy szál farmerdzsekiben, ahogy sétáltam haza este 10-kor. Szerintem itt valami nagyon el van baszva.
Én még nem akarok fürdőruhát húzni éjszakára.
Szó sem lehet róla.
9 megjegyzés:
Találj magadnak egy fickót, akivel jól érzed magad. Ennyi.
van, de attól az embereket még ugyanúgy utálom, ha sokan vannak
Ne vàrd akkor,hogy munkàt talàlj,ha így àllsz hozzà az emberekhez meg az élethez.Nem csak neked nehéz az életed nehogy azt hidd!És ne màsokat utàlj azért,mert nekik könnyebb és jobb.Vagyis utàld őket nyugodtan,nincs nekem jogom tanàcsokat osztogatni...
Az embereket minden legalább közepesen értelmes lény utálja (a kutyák például még nincsenek ezen a szinten), viszontlátni a sutaságukat a szellemibb területeken mulattató. Megfigyelni a magabiztosságukat és buzgalmukat, valamint komolyságukat és fontosságtudatukat a hétköznapi és jelentéktelen dolgokban szintén nehezen állható meg nevetés nélkül. Nem is tudom, mihez kezdenék, ha nem lennének ennyire nevetségesek az ostoba emberek a földön!
Te is ember vagy.Te is lehetsz màs szemében suta és nevetséges màs szemében.Az màs dolog,hogy nevetsz rajtuk,mint az,hogy utàlod az embereket.
A tehetséget kilométerekről fel lehet ismerni. Benne van az emberek szemében, mozgásában, a légzésükben, szavaik dallamában és ritmusában. Természetesen a tehetséges emberek a mindennapi ügyességek milliárdjaiban suták, akár egy ollókörmű mormota a jégpályán evickélve, ez azonban nem számít, mert abban, ami lényeges, azaz az innovatív gondolkodásban, gondolatfűzésben, képalkotásban zseniálisak vagy legalábbis egyediek, és csak ez számít. Talán nincs igaza Schumpeternek, hogy az innováció mozgatja egyedül a világot (gazdasági értelemben), de hogy a copy-paste nem mozgat semmit és nem visz előre egy kavicsot sem, az, azt gondolom, kétségtelen. Mivel itt implicite Renátáról beszélünk a háta mögött, mondjuk ki bátran, lesír róla a tehetség, a tehetség az egyediben és speciálisban. Még szép, hogy megsínyli a hétköznapi dolgokat! De ezt nem mondanám soha előtte. A szemébe azt mondanám, hogy szépen lassan tanulja meg kordában tartani, illetve dehogyis: kezelhetővé, elviselhetővé formálni az amúgy észveszejtő és kibírhatatlan mindennapi történéseket, amelyeket rendszerint lénye elleni személyes támadásként él meg. Kétségtelenül azok is, de ettől még nem kell engedni, hogy felborítsák az ember hormonháztartását. Nevetés. Nincs is annál durvább a nap alatt. Az etológusok úgy is tartják: nyílt agresszió, fogvicsorítás. Én tovább megyek: ha a buzgólkodáson nevetsz, az emberen magán nevetsz, az emberi lényt neveted ki az ő magabiztosságot adó mindennapi mozdulataiban. Mennyivel barátságosabb utálni! Bárcsak utálnának az ellenségeim, és nem lesajnálnának!
Rosszul leszek ettől a fejléctől. Kérem, valaki tüntesse el!
helló! végül bejött valamelyik űjságíró suli? én is szeretnék jelentkezni valahova, csak nemtudom melyik "jó"...
Renáta, éld túl a holnapot! (meg az azutánt)Kellesz nekünk! :)
Megjegyzés küldése