Eleve ezektől a vámpíros cuccoktól kiráz a hideg, de erre a sorozatra valahogy sikerült rákattannom. Néha ilyen is kell.
Igazából, amikor a Bence berakta, hogy nézze, nagyon tetszett a főcíme és a főcím DAL! Elég jó szám és gondoltam, belenézek a sorozatba, hátha. És jó :(
Sajnálom, ha most csalódást okoztam olvasóim százának.
Nézzétek meg a főcímet és utána ítélkezzetek:
6 megjegyzés:
Hát, ez az Oliver Stone utánérzés a főcímben ha nem is üti meg a mércét, azért jobb a barátokköztnél. Ez azonban még nem mentség arra, amit tettél.
Tévedsz. Ez az intro zseniális, asszem ugyanez a cég csinálta a Dexter intróját is, ami úgyszintén
http://www.youtube.com/watch?v=fhKRhk49iqQ
Ha a zseniális azt jelenti, hogy pompás másolat, kompiláció, replika stb., akkor ez a kis munka zseniális, sőt az egyik legzseniálisabb alkotás az intrózás történetében, annyira érezhető rajta valaki más. (Lehet, hogy ez lett volna a célja, céltalan tiszteletadás?) Ha azonban a zseniális kifejezést kizárólag a merőben új, innovatív, és emellett jó alkotásokra értjük, akkor a fenti intró hajítófát sem ér. ’Neat’, csinoska, tucatcsinosság, ügyes érzék és ötlettelenség. Számos festőt ismerek, aki tisztességesen megfestette már a Sziklás Madonnát, vannak köztük egészen szép eredmények, ami nem kis kézügyességről tanúskodik. Ők a Vörösmarty térre valók. Ha ehelyett a Muzsla pusztai bálkirálynőt festették volna meg azon csalódottságában, hogy győzelméért csak egy Fa tusfürdőt kapott meg egy papírkoronát, akkor meg lett volna az esélyük a zseniális alkotásra. Ilyen egyszerű a művészet és az originalitás kapcsolata.
Elfelejtettem hozzátenni: "Szerintem (zseniális)".
Jó a kérdésfelvetésed. Mennyiben műalkotás egy másolat? Mi különbözteti meg az eredetit a másolattól? Tanulmányozásra ajánlanám: http://www.premierfilm.hu/film/0101100657303_hiteles_masolat.html illetve Patricia Highsmith: Ripley under ground c. könyvét.
Te is használhatnád gyakrabban a "szerintem" kifejezést, kinyilatkoztatás helyett.
Megtekintem őket. Az szvsz, szerintem, úgy vélem, úgy gondolom töltelékektől föláll a szőr a hátamon. Persze, hogy a te véleményed, nem is a nagyapádé, de azt ugyebár te sem gondolod komolyan, hogy nincs igazad és az első ellenérvre máris sutba vágnád évek alatt heves gondolkodási aktusok eredményeként kicsiszolt véleményedet. Olyan ez, mint a vallási tolerancia. Hogy gondolhatja egy vallásos ember azt, hogy bár istene az ő hitelesnek tartott könyvében ugyan azt sugallja, hogy ő az egyetlen isten, de ezt biztosan nem gondolja véresen komolyan. Más hihet másban is, és abban neki van igaza. Ha őszinte a vallásos, akkor meg kell vesse, de legalább sajnálnia kell a tévtanokban hívőket, és ha szorult belé egy pirinyó emberség akár, mindent meg kell tennie azon kárhozottak megmentése érdekében. A többi hazugság, mint a visszafogott véleménynyilvánítások mindegyike is. Tudod mi az érdekes? Például ma már minden közepes képességű egyén is tisztában van vele, hogy vagy nincsenek természettörvények, vagy csak nem tudjuk, hogy mik azok. Mégis úgy beszélünk róluk, mint ha tuti holmik lennének. Mondjuk a gravitáció, pedig senki nem látott még gravitont, és nem is tudjuk kiszámolni, csak úgy nagyjábólegészében, ami elegendő arra, hogy egy rakétával geostacionárius pályára juttatott műhold ne essen vissza, de ne is szálljon el, de azért itt elég jók a hibahatárok. Képzeld, ha egy természettudós minden mondatához hozzátenné, hogy ’jelenlegi legjobb közelítésünk az indukált feszültség irányának meghatározására a Lenz-törvény, ami persze, tudjuk, nem állja meg a helyét, egyelőre azonban nincs jobb’ és hasonlók. Nem lenne egy kicsit fárasztó, vagy még inkább: álságos? Hiszen ezzel számolunk. Akkor mit bohóckodunk ezzel a ’bocsáss meg, hogy nem hivatkoztam Arisztotelészre’ ökörséggel! (Így már méltán leszidhatsz, mert ez a befejezés igen durvára sikeredett.)
dehogy szidlak. dehogy haragszom.
olvasásra gondoltam a Ripley under ground-ot. Azóta még hozzáadódott a Blueprint (Charlotte Kerner) az olvasmánylistához :)
továbbra sem értek veled egyet, később konzultáljunk!
Megjegyzés küldése