Nem kívánom senkinek ezt az érzést. Sírógörcsök egyedül, társaságban, utcán fényes nappal. Belegondolok, hogy egy másik ember érzi az illatát, mást ölel át elalvás előtt és mással kel, más hallhatja az első szavait reggelente. Már nem tudok sírni, kiürültem. A zokogás után a meghatározhatatlan jókedv és vidámság lesz úrrá rajtam, de érzem a lelkemben az űrt, látom azt az instant szomorúságot, aminek csak egy csepp valami kell és óriásira duzzad bármelyik pillanatban. Nem tudom eldönteni, hogy egyedül akarok e lenni, vagy ötmillió ember között. Kicsapongok, nem tudom mi történik, felfoghatatlan és idegen minden. Ölni tudnék, de gyenge vagyok és törékeny, összesek egy rossz szó hallatán. Kiborulok a közönytől, kibaszott sósav folyik az ereimben és tudom, hogy atomjaimra fogok hullani.