kalács

Kéne vennem mugot. Ikeában. Bence szerint undorító, hogy poharakból iszom a teát.

Nincs erőm írni, így hát jöjjenek képek a tegnapi koncertről. Illetve a koncerten nem tudtam fotózni, mert a norbika a kezembe nyomott egy videokamerát, hogy én ehhez értek, vegyem föl, ahogy bendzsózik (hehe). Valami nagyon otthonos helyen voltunk, még hangosítás sem volt, sőt színpad sem! Erre varrjatok gombot.
Nem tudok tovább írni, mert a bence folyamatosan karattyol és nem tudok figyelni.
Inkább csöndben inná a teáját!

I feed the pigeons and sometimes feed the sparrows too

nap

Amíg a bence lent van cserikókért, addig gyorsan írok pár sort.
Először is üdvözlöm a pepit, akinek most nagyon hideg van a messzi Svédországban, haha. Itt pedig már tavaszi hőmérsékletek uralkodnak. (kis túlzással)

Ma eddig:
-porszívóztam
-beraktam a mosógépbe a ruháimat, elfordítottam két gombot
-néztem 5 percig egy robert redfordos, lovazós filmet
-mosogattam
-hatszor beágyaztam
-hülyeségeken veszekedtem a bencével
-zuhanyoztam
-megcsináltam a hajam idiótásra (megmutassam? nem akarom.)

Ma még:
-idejön a bori
-elmegyünk este norbi koncertre

pá.

szeretlek......

Álom

Ma egész jó kis történetet álmodtam.
Kinéztem magamnak egy narancssárga kígyót az állatkereskedésben, akivel tudtam beszélgetni, és nagyon megszerettem, de 8000 forintba került. Mentegetőztem neki, hogy most nem tudom őt elvinni, de majd visszajövök mindig, amíg meg nem tudom venni. Mindig így köszöntem neki: Hello bébi!
Aztán mondták, hogy tök sok tojást rak; gyorsan szaporodik. Mindegy, gondoltam.
Aztán elhoztam, de átalakult egy nagyon kövér néger nővé, akit előttem dugott meg valami undorító pasi. Elég rosszul éreztem magam, ezért elfutottam, de az emeletes házak között nem találtam, azt a kaput, ahol lakom. Az is átalakult, ráadásul teljesen máshol volt, mint azelőtt. A lépcsőház tele volt különböző szobanövényekkel és lépcső helyett csak ien meredek csempe-rámpa volt a lifthez. Közben a lakótelepen tök nagy pánik volt, mert valahonnan odakerült egy vérszomjas tigris. Engem is kergetett, de beszaladtam a kapumhoz, ott volt velem még pár ember, de jött a gondnok, hogy ide csak az menekülhet be, aki itt lakik, én meg mondtam, hogy ott lakom, de nem hitte el, szóval mondtam neki, hogy menjünk föl a lakáshoz és megmutatom, hogy jók a zárba a kulcsok. Beszálltunk a liftbe, ami rohadt kicsi volt 5 embernek, én kábé a gondnok hónaljában voltam és a lift araszolva haladt csak fölfelé... Ekkor fölkeltem.

Sziasztok.

szeretlek lynch

érdekes jelenet a twin peaksből.

tarthatatlan

Tegnap gondolkoztam. Arra jutottam, hogy káosz. Vagyis semmire.
Elindultam valamerre, kilyukadtam valahol, de az még nem volt igazán AZ, aztán tovább akartam menni, és putty: káosz.
És ez így ment hosszú percekig. Teljesen kétségbeestem.
Mondok egy példát: ott ültem az erkélyen és azon gondolkodtam, kinek a hibája, hogy én épp most ebben a szituációban vagyok... ? Gondolom az enyém, oké. De hát én próbálkoztam, de valami mindig visszalökött. Mindent hirtelen kell? Nem olyan egyszerű. Szanaszét szedtem magam, szanaszét szedtek engem a dolgok és most ezt mind szedjem össze négyzetmilliméterenként és pillanatragasztózzam össze pár másodper tört része alatt? Neheeem. Nem megy.
Most meg már megint nincs motiváció. Káosz, káosz, káosz.
Nem szeretem a káoszt.
Nem szeretem mégis folyamatos káosz az életem. Innentől kezdve...áááh.
Mi a faszt csinálok én még itt? Nincs kedvem semmihez. A húsom elnehezedik arra a gondolatra, hogy nekem feladatokat kell teljesítenem. Leragadok. Nincs kedvem elindulni sehova, még olyan helyekre sem, ahol szívesen lennék.
De itt lenni sincs kedvem.

Emberek, akik aznap születtek, amikor én

1907 - Frida Kahlo, mexikói festőnő (hoppá, hoppá)
1925 - Bill Haley , az ő száma volt a ROKK AZ ÓRA KÖRÜL (rock around the clock)
1935 - Tenzin Gyatso, a 14. Dalai Láma, ő lámáskodik most is, tudomásom szerint
1946 - George W. Bush, a 43. amerikai elnök (erre annyira nem vagyok büszke)
1946 - Sylvester Stallone, ki ne ismerné?
1975 - 50 CENT, erre vagyok a legbüszkébb, természetesen
1987 - Kate Nash, angol énekesnő (imádom)

Kdsodaé.

Voltam az osanban. Elég jól viseltem. Még a kasszás nő is tűrhető volt. Aztán ejtőztem egy padon és néztem a béna galambokat, meg azon gondolkodtam miért nem fázik a lábuk. Nekem biztos fázna.

régi ismerős

Szombat, vasárnap, twin peaks. Nem sikerült végignézni az első két évadot. Azt hiszem, ha hanyagoljuk az alvást, az evést és a szexet, akkor sikerült volna, de mi ragaszkodunk e hármashoz. Laura Palmer története bonyolult ugyan, de annál jobb. Az is fantasztikus volt, midőn el kellett indulnom egyedül az erdőn át. Még jó, hogy hajlamos vagyok lihegő, fogatlan és büdös embereket képzelni a hátam mögé... Izgalmas.

Ma is sírtam, csakúgy. Ez nálam szinte már mindennapos. Pár hete fedeztem föl magamnak ezt a zseniális hobbit, de a hasizmom nem fejlődik tőle, sajnos. Csak a szemem alatt tanyázó karikák mutatnak hajlandóságot a növekedésre. Ezenkívül kétnaponta egyszer, arra gondolok: meg akarok halni. Aztán pár perc múlva tök jó kedvem lesz, mert rájövök, hogy nem fogok még. Én sem értem a folyamatot, így hát elmagyarázni sem tudnám, akármilyen eszközökkel kínoznának is meg. Ez olyan, mint amikor azt mondják; egy pohár bor mindennap tök egészséges. Közelebb visz a halálhoz, az igaz, de elviselhetőbb. Ez van a rágondolással is. Legalábbis nálam. Rólatok nem tudok nyilatkozni. Lehet, hogy az van, hogy unok már rágondolni is. Olyankor mindent unok. MINDENT. Nagyon rossz érzés. Nincs kedvem ahhoz, hogy a lábam érje a földet, de repkedni sem lenne kedvem, nincs kedvem rágyújtani, de nem rágyújtani is szar, nincs kedvem beszélni senkivel, de azért megcsörgetek pár embert, aztán kilyukadok oda, hogy unblock élni nincs kedvem, hahahaha, de mily ironikus: unnám a meghalás folyamatát.

Dazzzzs! (ez a pisztolylövés hangja volt. a mutató és a középső ujjamat a halántékomhoz helyeztem. dazzzzzs)

vivá lász elvisz

A helyzet errefelé nem sokat változik. Hogy mit érez a lelkem? Nem hajlandó tudomást venni a dolgok folyásáról. Legalább iskolám van. Van mit csinálni. Mondjuk most laza, jövőhéten például egyáltalán nem kell mennem. Ja, de, hétfőn, mert amikor társadalom ismeret szóbelim lett volna, közbejött egy mikro-incidens a kedves, plüss bencével. ugyanis kint cigiztünk, mikoris heves vágy öntött el, hogy megöleljem, de véletlenül eltörtem a cigijét. Ezen ő kiborult, beviharzott, én meg hazarohantam, vérig sértve, leszarva a többi vizsgát. Hát igen. Ilyen egy rokkkendroll kapcsolat, babáim.
Most a kedvenc zeném: Elvis Presley. Egész nap őt hallgatom. Isten. Még a nyálas számai is jók, bár ésszel nem bírom fölérni mit tetszett benne több milliárd nőnek... Szerintem borzasztóan visszataszító volt, szegény. Ettől függetlenül leborulok előtte, nem arról van szó,de.

MOZGÁSKULTÚRA!

miként légy kreatív szakáccsá?

Ma DOS-os játékokkal romboltam az agyamat, aztán a pepi fölkelt és azt mondta menjünk el boltba. Hazaérve elkezdtük erősen törni a fejünket, hogy miként fogjuk megsütni a mirelit pizzát, ugyanis sem alufóliánk, sem egyéb tárgyunk nincsen, amire rá tudnánk helyezni az ételt. Food. Pizza prosuttó. De semmi vész, hiszen a Renáta nagyon elmés lány és az ország-városozásban is verhetetlen, szóval heurékát kiáltott, nyitotta a mikrót és lám, kiemelte benselyéből z üveglapocskát, amire a még-nem-meleg ételt kell helyezni felmelegítés céljából alkalomadtán.
Mindenki tapsolt, visított, hiszen haladhat tovább az ebéd készítés lassú folyamata.
Megnyugtatásképpen leírom a végét: sikerült.

Most pedig várakozok erősen. Jön a bence a vastaghúros gitárjáért (basszus), hogy aztán mehessen rakendrolt játszani a gyárépületbe. Lehet, hogy én is vele tartok és meghallgatom újra hússzor ugyanazt a 3 számot. Amúgy jó kis számok. Látok benne fantáziát, bár nem vagyok zenei producer, szóval az én látásomtól nem fognak befutni.

Cipőpaszta.

Reload

Üdvözlöm titeket ezen a zseniális helyen újra.
A helyzet változatlan. Rózsásnak nem nevezhető. Csöbörből vödörbe. Általánosan annyit tennék hozzá, hogy most a Pepinél lakok, itt Óbudán. Külön szobában, amihez csatlakoztatva van egy erkély elnevezésű, igen hasznos kis objektum. Oda szoktam kijárni cigizni pajtásommal, Bencével. Mondhatnánk úgyis, hogy a PASIM. Ez a szó úgyis felettébb visszataszító véleménye és az én véleményem szerint is. Hasonlóképpen a CSAJOM szóhoz. Aki én vagyok neki. Ő nem lakik itt, de mivel sokkal messzebb lakik eredetileg (valami domb tetején, az erdő szélin), ezért gyakran tanyázik itt. Lévén, hogy még egy hete sem lakok itt, még semmi probléma nincsen. Meg pénzem sincs. Vettem sok kaját. A 'sok' mondjuk elég relatív dolog. Lotof. Ebben az időszakban élem a vizsgás korszakot. Nem, nem egyetemen. Igen, gimnáziumban. Végzős vagyok. Alternatív suli. A törim ötös lett. Szerintem ujjongjunk. Huu huu huu uuuu!
Van tévékettőm, amin szoktam nézni a Charly, majom a családban-t. Ilyenkor általában idegbeteg leszek, hogy a németeknek miért kell tollat ragadniuk és sorozatokat, filmeket írniuk... Oké, a Goodbye, Lenin! az király film. De a Charly, majom a családban egyenesen borzasztó.
De utána jön a Bűájos boszorkák! Na, az aztán a showbiznisz csúcsa! Tudják a srácok, mi kell a délután, otthon unatkozó fiatalságnak! Ne az MSN előtt üljetek, inkább menjetek és nézzétek a boszorkákat!

Éhes lettem.

Van a hűtőben majonéz.

Remélem sokan fotok engem olvasni, mert híres akarok lenni! (most sokan azt fogják hinni, hogy ez kicsit sem volt ironikus és egy állat vagyok, aki csak celeb akar lenni)
KÉPEK!

a kedvenc testápolóm félig kész teával pózol

cseles

ezt a Bence fényképezte a konyhában. olyan undorító a fejem, hogy oda kellett rakni egy szalvétát.

ezt az óbudai próbaterem-rendszerben fényképeztem. voltak hősugárzók is.

ezt a tükörben fényképeztem, orrban