ecetes uborkát eszem szabadidőmben

a múltkor elalvás előtt elhatároztam, hogy másnap kiporszívózok, mert ezen a parkettán feltűnő a széthullott popcorn és azért, nemá. aztán arra gondoltam, majd leveszem a porszívó elejét, hogy a sarkokból kiszippantódjanak a porból készült cicák, de ekkor valami fekete árny lebegett be a lelkembe és elkezdtem aggódni; mi lesz, ha, miközben szedem le a működésben lévő porszívócsőről (így kell írni?) azt a trapéz alakú cuccot, a fölszabadult cső beszippantja ártatlan szemgolyómat. vagy csak a kontaktlencsémet... elhalasztottam a porszívózást ma reggelig, de ma reggel...! csuda nagy rendet tettem. hihetetlen vagyok.
csak egyszer el kell kezdenem és pikk-pakk kitakarítok, esküszöm (remélem anya olvassa ezeket a sorokat és megdobban a szíve! remélem amúgyis megdobban egy másodpercen belül legalább egyszer, ez csak ilyen... tudjátok....
most olyan, mintha földönkívülieknek írnék...pataky attila, haha)

a másik amitől félek:
ülök a metrón. megy a metró. hallgatom a zenét. és elképzelem, hogy leszakad a vagon, amiben ülök. DE CSAK AZ! a szerelvény eleje megáll az állomáson, ahogy szokás, de az én vagonom leszakadt volta végett puff belecsapódik az előtte lefékező kocsiba. ezentúl az első vagon biztonságát fogom keresni.
túlzás.

hogy félek e még az emberektől?
elvétve.
a helyzettől függ.

ma láttam a sparban egy embert, akinek a szakállkája egy kicsiny piros-fehér-zöld sávos szalaggal volt összefogva. jön az ünnep, huhuu.
ha a nácik kerülnek hatalomra (óóó neee, csak felvetés), mi ellen fognak ezek lázadni? megszűnik létezni apró életük még apróbb értelme. mi okból fogják fölszedni a betont a körúton, köpködni a rendőröket és artikulátlanul üvölteni lobogóik alatt? szegények :(((
előre sajnálom őket. otthonülő típusú emberek ezreit szüli majd az új hatalom.

ámen.
ja meg haza. blablblaa. boldog petőfit.








amúgy. 6 hónap.