2010. március 14.
egyedül teázni
(modern life is rubbish)
ez a vízforraló dolog nem éppen a legjobb módszer teakészítéshez, pajtásaim.
megmondom én nektek, miért nem jó: VÍZKÖVESEDIK!
aztán kiöntöd nagy naivan a vizet, rá a filterre, hogy dejó lesz, nemsokára pikwik zöld teát fogok inni (natúrt), forrón, de látod ám, hogy a forralt vízben kis, fehér vízkődarabok lebegnek csendben.
ennek a fele sem tréfa, gondolod, és kis kajacsomókat öklendezve bár, de megiszod a pikwiket. a vízforraló példájából láthatjuk, hogy az élet egy szar.
ki-ki nagyobb tragédiákból vonja le a végkövetkeztetést, de én úgy gondoltam, egyedi leszek és egy apró, de annál idegesítőbb momentumát veszem a nagy, kakaszagú életnek, hogy bebizonyosodjon, hogy az állaga is olyan, mint a szaga.
remélem mindenkit meggyőztem, további szép vasárnapot.
mikor eszembe jut, hogy vasárnap van, kedvem támad cukrászdába menni. islerek! dobostorták! forrócsoki! aprósütemény!
mennyei manna!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Éppen, hogy nem értek egyet, kedves Rennie. Ebben a világban, ahol a boldogsághoz a nem üresfejűeknek, tehát az alkotáshoz pl. neked nem kell egyéb, mint egy kemény szék, papír és toll, és amikor elfáradtál levezetésnek egy kis szex, nos nehéz elképzelni ennél jobb életet. Ja, hogy szósöl nídz? Hát, azért az sem olyan nagy ügy, már ha nem vársz el túl sokat másoktól. Neked persze – a korábbiakból tisztán kitetszik – van elég eszed önmagad számára, azaz itt ez nem is annyira nídz, mint vant és dizájör, ami jó ha van, de jobb, ha nincs, vagy ilyesmi…
J.
a mienk még zöld is valamiért.mármint nem a tea hanem a vízkő. de én koszoskölyök vagyok és ilyen vízköves teját iszok. elképzelem hogy így egészségesebb és boldogabb az életem.
itt még boldog voltam. aztapicsa de fura.
Megjegyzés küldése