Hogyan kaphatnám vissza az életemet? Csupán ezen jár a Renáta kis agya.
De legalább megint egy probléma-forrásra bukkantam. Vagyis inkább egy olyan helyre, ahol lenni szeretnék. A múltban élnék szívesen. Tíz éves akarok lenni. Vagy 15. Folyamatosan azon kattogok melyik résznél basztam el. Valószínűleg 1990. július hatodikán. Azt a napot inkább kihagytam volna. Fölösleges problémákat szült.
Nem tehetek semmit, amíg nem tudok itt lenni.
Hétvégenként alszom. Nappal is. Vagy csak úgy fekszem, akkor legalább kimaradok az életemből, meg másokéból is, aminek, remélem örülnek néha. Kedvenc időtöltésemmé vált az alvás, nem mintha álmos lennék, de bármikor el tudok aludni, csak, hogy ne kelljen részt vennem ebben az egészben, tudjátok.
Örömöt csak szex közben szoktam érezni, meg néhány ember felbukkanásánál. Mikor jön szembe és régen láttam. Amúgy nem jellemző. Ami leginkább jellemzi a mindennapjaimat az a bánat, kétségbeesés, a harag vagy a közöny (ez egyre gyakoribb) felváltva.
Vannak emberek,akiket szeretek, velük nem szabad sokat lennem. A bencét is hamarosan az őrületbe kergetem, elmarom magam mellől és nem menekülhetek.
Ha valaki hozzámszól, nem merek a szemébe nézni, mert tudom, hogy tudja mekkora moslék vagyok. Ezért sem akarok új embereket megismerni, és ezért félek a régiektől, akik azt hiszik jófej vagyok. Rá fognak jönni úgyis.
Rettegek a magánytól, de azt sugallom mindenkinek: hagyjatok békén, nem érdemes
5 megjegyzés:
A filozofálgatással és búsulással meg szépen elrohannak a másodpercek, percek, órák, napok, hetek, hónapok, és évek, és hol is tartasz? Talán még inkább a béka feneke alatt, mint akármikor. hová is haladsz most? visszafelé? mit teszel a jelenlegi szitu javítása érdekében? ja, hogy semmit? csak rontod? tisztában vagy azzal, hogy emberek kűzdöttek és kűzdenek összemérhetetlenül nagyobb problémákkal, mint amik neked sosem lesznek, és mégis felállnak a sötét sarokból, és mennek tovább? Te miért ne lennél erre képes?
ez tényleg szép
Szia Renata!
Jó régóta olvaslak, eddig nem szóltam, nehogy tolakodásnak vedd, és most se annak szánom.
Akár hiszed akár nem, sokan keresztül mennek ezen a szar időszakon. Én is. Aztán nézd meg itt vagyok :)
Annó nem volt olyan lehetőség, hogy net, meg blog, csak az sk írt napló, azt meg nem szerettem.
Írd ki magadból ami bánt, ami szar, ahogy csinálod, meg szenvedj, mert egyébként az nagyon jó (én sokat szenvedtem magamban, és élveztem :) ), bár így utólag visszatekintve tök lúzer lehettem :D
Nyugi elmúlik. Majd egyszer. Pár év és vége :)
HAjrá kislány ;)
A 'küzdeni' szó rövid 'ü'-vel írandó.
Többek között azért érzem most szarabbul magam, mint egy éve, mert elkezdtem gondolkozni, látom és, nem utolsó sorban érzem a súlyát azoknak a dolgoknak, amiket az elmúlt időszakban tettem. Ez az, amire azt mondom: ez nagyon dolog Reni. Most estek le a miértek. Én mindennel tosztában vagyok, régen voltam összezavarodva, most tudom mi van és AZT nem tudom megoldani egyenlőre. Marad a filozofálgatás, és azt gondolom a probléma felismerése és annak belátása, hogy ÉN basztam el, nem kis előrelépés részemről.
Persze ilyen tüzetesen nem ismerheted a szitumat.
rö.
Kedves Rennie! A nem utolsósorban, az 2 szó, egyenlőre pedig csak szalámit lehet szeletelni. Amire te gondolsz, az egyelőre. De mit számítanak ezek a helyesizélési vackok! Te kifejezőkészség tekintetében tehetségesebb vagy, mint a legtöbb befutott magyar író, amivel vagy kezdesz valamit, vagy nem. Meg kell erőszakolnod magad nyilván így is, úgy is. Az a kűzdő nem tudja, mit beszél. Rá se ránts! Hiszen Milton Sámsonához képest mindenki nyápic. Érzékenységi fokunk az, ami a szenvedést meghatározza. A gondolkodás meg jó. A felismerés is. Annak felismerése, hogy felismerésünk téves, nos, az még felemelő is lehet. Mindenesetre nincs veszélyesebb a tisztánlátásnál. Elfogadni önmagunkat sem egyszerű. Az ember vívja csak meg a maga harcait. Az alkotás az egyetlen értelmes emberi lénynek való feladat. Napi rendszerességgel alkotni (akármit), megkritizálni, de meg is becsülni az értékeit, tovább építkezni a megkezdett úton… Szóval csak ennyi. J.
Megjegyzés küldése