Ennyit erről, most pedig: a Lehel hazajött Olaszországból és mindenkinek bevásárolt. Nekem is. Én örültem, tökjó dolgokat kaptam. Valóban. Nem tréfadolog.
Még van valami, amit meg akarok mutatni a nagyérdeműnek.
2010. július 29.
szóval azért ezt szerintem tulajdonképpen valamilyen szinten
Én mostanában úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy inkább beiratkoztam egy újsáíró OKJ-ra, lesz, ami lesz. Leszek, ami leszek. Az nem vagyok, ami leszek, meg az sem, ami voltam, szóval... Következtetés? Már megint mindent túlbonyolít a renáta. Kéremszépen azt tudni kell, hogy vannak azért elég jó filmek. Mostanában fölkaptam a fejem egy amerikai sikerfilmre és nálam is sikere volt. Szeretem. Lehet, hogy azért ragadta meg a fantáziám, mert hosszú és azalatt a hosszú idő alatt végig Johnny Deppet csodálhatom benne. Nézzétek meg a trailert, aztán ítélkezzetek (a zenéjéről ne is beszéljünk, mert elájulok):
Ennyit erről, most pedig: a Lehel hazajött Olaszországból és mindenkinek bevásárolt. Nekem is. Én örültem, tökjó dolgokat kaptam. Valóban. Nem tréfadolog.
Ennyit erről, most pedig: a Lehel hazajött Olaszországból és mindenkinek bevásárolt. Nekem is. Én örültem, tökjó dolgokat kaptam. Valóban. Nem tréfadolog.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Sztem az újságíró OKJ tökjó ötlet. Filmművészeti mostmár kinőtt kamaszkori ábránd, vagy még valamennyire foglalkoztat?
Nem is az, hogy kinőtt, hanem elment a kedvem. Protekció, preotekció, protekció. Ez megy. Azom meg nekem nincsen.
Ehhez nem értek. Öcsémet most vették fel a képzőre festőművésznek, az hasonszőrű dolog ebből a szempontból, nem? Lehet, hogy nem. Mindenesetre ő ötödik éve próbált bejutni festőnek sokmindenfelé, Bécsbe is, de nem random, hogy most sikerült, rengeteget érett és fejlődött. Ha nagyon szeretnéd, érdemes próbálkozni, persze közben csinálod a bármi mást, ami érdekel. Én drukkolok :)
Kedves Rennie! Hogy föloldd azt a te remek írói tehetségedet a silány újságírásban, nos, az meglehetős pazarlás. Szórni, csak szórni... Persze még mindig jobb, mint bigmekszószt permetezni naphosszat. Mi is lenne a megoldás? Talán az írás napi szintű erőltetése és egy novellás kötetet összerakása. Igen, valóban ijesztő, hogy a napi elhasználódás miatt az ember sok szemetet termel, na de ez elől nincs menekvés. Még a legjobbaknak sem. J
J.
Szerintem az újságírást is sokféleképpen lehet művelni. Nézd meg a nyugatos íróinkat, költőinket. Kb. az összes újságíróként kezdte.
Én nem helyzetjelentéseket akarok írni a politikai helyzetről, vagy pákó farkáról, hanem mondjuk az élet és irodalomban publikáló emberek szintjén szeretnék landolni egyszer csak.
Rennie! Volt idő, amikor jó sokat elolvastam a nyugatosok újságírói próbálkozásaiból. Szörnyű! ÉS nagyon is normális, mármint az ÉS-ben írni az egyfelől, másfelől normális, hogy a kényszerírás rossz stílust és témavezetést eredményez. Márpedig, ha és amennyiben újságírásról mint megélhetésről beszélünk, aggkor és csakis aggkor, mire eljut oda az ember, hogy normális lapban, addigra ugyebár… Azért valami suli, az okájé, és akárminemű írás is írás, meg az írás-oktatás is rendben lévő, ha nem veszi túl komolyan az ember, hiszen vagy nem hiszem a panelek leginkább csak azt mutatják meg, hogyan ne. Abban pedig iszonytatómód hiszek, hogy a tehetség ezer kilométerről kitetszik, így ha stabilan megmaradsz összetéveszthetetlen stílusjegyeid mellett, akkor az még sajtolás közben is felüdít. J.
Megjegyzés küldése