Hat óra lesz 10 perc múlva. Reggel.

Na, rég keltem ilyenkor, szerencsére. Nem olyan rossz, mint emlékeimben. Aránylag tűrhető. Van annak valami bája, hogy szabadon sajnálhatom magam a MÉG sötét szobában, mivel tudom, hogy kint hideg lesz és köd. Vagy legalábbis hideg,köd nélkül. Hallgathatok majd szomorú gitárzenét büntetlenül. Senki nem fog rám szólni, hogy : takarodj már. Mivel reggel hat és hét között mindenki szomorú, had legyek már én is.

Az a baj, hogy nem vagyok.

Na, majd meglátom mi sül ki ebből a napból, aztán leírom a receptet. HAHAHHA.