2011. március 16.

Kezd kínosan érinteni önnön tehetetlenségem és szerencsétlenkedésem. Olyan, mintha még nem tanultam volna meg járni. Nem tudom mit kéne előtérbe helyeznem és mit kevésbé. Vagy ha tudom is, valahogy nem sikerül. Kíváncsian várom mi lesz ennek a vége. Minek a vége? Milyen vége? Mikor?

Na ez az.

Paradicsomlére vágyom.


5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Többet várok tőled. Paradicsomlé. Eh!

juergirl írta...

Voltál te Gödörben Korai koncert környékén?

renáta írta...

Igen. Miért? Épp veszekedtem valakivel? Vagy csak ültem és néztem? Volt mindkettő.

Névtelen írta...

Imádom a dichotóniáidat írásodba foglalva!

Eszter írta...

Csak mert akkor szóval felismertelek. :) Valahol nagyon a terem másik végén voltál, de olvasom a blogodat egy ideje... és mintha akkor megszemélyesedtél volna. Már nem csak karaktereket értelmezek. Van egy látott élő arc a bloghoz. Ennyi. :)