Azt hiszem ma reggel megkaptam életem legmeghatóbb esemesét.
Az elmúlt napokban küzdök a lelkemmel, mint disznó a jégen.
Tehetetlen és kétségbeesett vagyok, illetve boldog és bizakodó felváltva. Ez azért király, mert... Nem, ez nem király. Rapszódikus vagyok kicsit. Mondjuk lehet, hogy nagyban közrejátszik az a hormon bomba, amit szednem kell, hogy megjöjjön a menstruációm (elfelejtett egy ideje).
Egyik pillanatról a másikra olyan végtelen kétségbeesés tud úrrá lenni rajtam, hogy azt csak csapkdova bőgéssel lehet levezetni. Artikulátlan visítás, hogy MIÉRT?
Aztán pár perc múlva vidáman éneklem a clasht.
Imádok lány lenni, mondtam már?
Most vagy az lesz amúgy, hogy mindkettőnk a butlinsban fog melózni és boldogan élünk ott, amíg össze nem keresünk annyi fontot, hogy átmehessünk bristolba (IGEEEEN!), vagy pedig... De ez titok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése