Ma egész jó kis történetet álmodtam.
Kinéztem magamnak egy narancssárga kígyót az állatkereskedésben, akivel tudtam beszélgetni, és nagyon megszerettem, de 8000 forintba került. Mentegetőztem neki, hogy most nem tudom őt elvinni, de majd visszajövök mindig, amíg meg nem tudom venni. Mindig így köszöntem neki: Hello bébi!
Aztán mondták, hogy tök sok tojást rak; gyorsan szaporodik. Mindegy, gondoltam.
Aztán elhoztam, de átalakult egy nagyon kövér néger nővé, akit előttem dugott meg valami undorító pasi. Elég rosszul éreztem magam, ezért elfutottam, de az emeletes házak között nem találtam, azt a kaput, ahol lakom. Az is átalakult, ráadásul teljesen máshol volt, mint azelőtt. A lépcsőház tele volt különböző szobanövényekkel és lépcső helyett csak ien meredek csempe-rámpa volt a lifthez. Közben a lakótelepen tök nagy pánik volt, mert valahonnan odakerült egy vérszomjas tigris. Engem is kergetett, de beszaladtam a kapumhoz, ott volt velem még pár ember, de jött a gondnok, hogy ide csak az menekülhet be, aki itt lakik, én meg mondtam, hogy ott lakom, de nem hitte el, szóval mondtam neki, hogy menjünk föl a lakáshoz és megmutatom, hogy jók a zárba a kulcsok. Beszálltunk a liftbe, ami rohadt kicsi volt 5 embernek, én kábé a gondnok hónaljában voltam és a lift araszolva haladt csak fölfelé... Ekkor fölkeltem.
Sziasztok.
1 megjegyzés:
Ilyesmit én is ålmodtam amikor oda költöztem, hogy rokanok a magas keskeny håzak között, minden kapu ugyanolyan, de egyikbe se jó a kulcsom.
Megjegyzés küldése