Ma DOS-os játékokkal romboltam az agyamat, aztán a pepi fölkelt és azt mondta menjünk el boltba. Hazaérve elkezdtük erősen törni a fejünket, hogy miként fogjuk megsütni a mirelit pizzát, ugyanis sem alufóliánk, sem egyéb tárgyunk nincsen, amire rá tudnánk helyezni az ételt. Food. Pizza prosuttó. De semmi vész, hiszen a Renáta nagyon elmés lány és az ország-városozásban is verhetetlen, szóval heurékát kiáltott, nyitotta a mikrót és lám, kiemelte benselyéből z üveglapocskát, amire a még-nem-meleg ételt kell helyezni felmelegítés céljából alkalomadtán.
Mindenki tapsolt, visított, hiszen haladhat tovább az ebéd készítés lassú folyamata.
Megnyugtatásképpen leírom a végét: sikerült.
Most pedig várakozok erősen. Jön a bence a vastaghúros gitárjáért (basszus), hogy aztán mehessen rakendrolt játszani a gyárépületbe. Lehet, hogy én is vele tartok és meghallgatom újra hússzor ugyanazt a 3 számot. Amúgy jó kis számok. Látok benne fantáziát, bár nem vagyok zenei producer, szóval az én látásomtól nem fognak befutni.
Cipőpaszta.
1 megjegyzés:
olvassa el az egesz blog, nagyon jo
Megjegyzés küldése