Nem, én nem érem be ennyivel. Köhögőrohamok, mik elmúlóban vannak, heves szelezések, melyek indulóban vannak. Botrányos érzelmi kitörések, melyek már rég tartanak.
"Én vagyok az az ember, akit a legjobban gyűlölök" - üvöltöttem pár napja a zselés sötétségbe. Mellettem haladt egy árnyéknak tűnő alak, akit nagyon is jól ismerek és azt szeretné, ha ezt be is bizonyítanám néha. Sajnálom, hogy szánalmas életemet ennyire apránként vagyok csak képes javítgatni, foltozgatni.
Én menjek a picsába, vagy mindenki más? Inkább én. De folyton elküldetni magam a picsába, mások által, nem olyan vicces. Néha tényleg úgy érzem mintha én erőszakolnám ki. Aztán meg félek, hogy akitől nem várom az is elküld majd oda.
Jövőhét kedden kezdődik az iskola. Már várom. Kis vérfrissülés sosem árt. Felkiáltójel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése