Nyug

Adhatok tanácsot?

Ne akarjatok benzinkúton dolgozni.

Voltam próbanapon.

A gyorskajáldáktól nem sokban különbözik. Sokkal többet kell ácsorogni (12 óra), ezerszer bonyolultabb dolgokkal kell foglalkozni és ha hibát ejtesz, azt nagyon megszívod, nagyon. És nem is olyan nehéz azokat a hibákat elejteni. A csütörtököm ezáltal borzasztóan hosszúra nyúlt, néha pedig úgy éreztem, hogy a térdem kiszakad a testemből és üvöltve elmenekül messzi tájakra (mondjuk a nevadai sivatagba, például). Mindezt kompenzálhatná, hogy pataky attila rám mosolygott, de nem fogja, hiszen az az ember borzasztóan visszataszító.

Ez volt életem egyik leghosszabb hete, hiszen pénteken elköltöztem Pátyról, Budakeszi egyik csendes utcácskájába. Bár tegnap úgy tűnt, mintha pár gyerek pont az ablakom alatt nyüzsgött volna. Nem bántam.

Furcsa, hogy nincs bútorom.

Viszont van egy rakás tévéadóm. Mindig erre vágytam! Egész nap nóta tévét nézek. Lassan eljutok odáig, hogy a kedvenc zenekarommá avanzsálódik a Bikini, az Edda, Máté Pétert pedig jobban szeretem saját magamnál.

Igen, tudok élni.

Meg kell hagyni.

A legjobb: pár házzal följebb van egy pici pékség, ahova eladót keresnek... Ott akarok dolgozni! Sikerülni fog. Azt mondta a nő, hogy nagyon unalmas meló, de lehet egész nap olvasni. Ne hülyéskedj... Tökéletes! Néha eladok egy-egy kenyeret, meg brióst, aztán művelődök tovább. Leviszem a tévét, hogy ott is legyen nóta tévé.

Bence megjöhetne már.

Majd rakok fel képeket az új, dúsan berendezett lakhelyemről, jó?

Na.