Tényleg várom. Izgalmas!
Szeretem a változásokat, bár ezen hasábokon írtam már ennek ellenkezőjét is.
Hülye vagyok, na, nem kell ezen nagyon fönnakadni.
A mai napon nagyon hosszú ideig és ennek megfelelően egyre- és egyre intenzívebben tapasztalhattam emberek iránti undoromat. Ez főleg akkor éri el nálam a tetőfokot, amikor nagyon sok ember gyűlik egy olyan helyre, amit én nem szívelek.
Szituáció: elmentünk a Bencével és a szüleivel a premire outletbe, hogy a Bence kapjon új cipőt. Ugyebár ma egész nap szombat volt, s ebből kifolyólag az emberek úgy gondoltál, hogy nincs is tökéletesebb szombat délutáni program, mint hulla-merev arccal kóvályogni egymás zacskót szorongató testei között.
Én már a második bolt meglátogatása után majdnem sírógörcsöt kaptam, hogy az élet igazságtalan. Én is akarok sok új ruhát venni, mint a többi gyökér ember - ez járt a fejemben. De nem tudtam, úgyhogy inkább visszamentem a kocsihoz.
Végül a Bence öccse sem találta meg a megfelelő távirányítós helikoptert az Auchanban, amin aztán eléggé kiborult.
Ez egy elátkozott, ronda nap volt. Vettem 200 forintos dévédét, meg pár bugyit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése