Ma a 99-es buszon kezdtem a napom. Nem ott keltem, persze, ez csupán amolyan szófordulat. Érdekes volt megfigyelni, hogy a négyes-hatoson gyakrabban vesz erőt rajtam a szorongás (mindig). A 99-es buszon valahogy nem éreztem ilyesmit, pedig egy normál emberi lény inkább szorongna ott.. Mindenki tudja hol is jár ez a bizonyos busz? Elmondom, azért, hogy tiszta legyen: a Blaháról indul, bekanyarodik a Népszínház utca és a Nagyfuvaros utca felé és onnan egyenesen bevisz minket a nyolcadik kerület legdurvább részeibe (Diószeghi Sámuel utca, Karácsony Sándor utca, Kálvária tér, stb. ...). Leszálltam a Határ úton és megindultam az Üllői felé valami villamossal, leszálltam egy megállóval arrébb és nem volt jó. Rossz helyen voltam, sétálnom kellett még a havas, gyárépületes tájon. Igen, nyomasztó volt. Nem kellett volna az In Uterot hallgatnom, segített volna, ha mondjuk ABBA is van a lejátszómon. Mindegy, mentem és nagy nehezen megtaláltam az épületet, amit kerestem. Bementem és állásinterjú. Jóarc volt az emberke, aki interjúvolt, remélem ő is így gondolkodott rólam és fölvesz.
Délelőtt tízkor már itthon is voltam, a Kitti már kávézott. Most meg álmos vagyok. Bementem még egyre angolra, de a Horrora Akadva valamelyik részét nézték felirattal, amit negyed óránál tovább képtelen voltam tolerálni. Vannak filmek, amik fájnak. Rossz érzés nézni, hogy valaki pénzt ölt egy ilyen rakás, nehezen világra hozott fosba...
Megértitek, ugye?
Inkább kiültem és nevettem az Ivánon.
Most már itthon vagyok, ettem levest is, tejföllel.
Lehet, hogy korán lefekszem, de előbb megcsinálom a zenét itt, mert tönkrement.
ÁLMOS VAGYOK!
1 megjegyzés:
Már soxor mondtam: azaz ceterun censeo: neked írnod kell. Az tán nem munka? Írjál, aztán küldd be lapoknak! Nyilván tele van a fejed történetekkel, a stílusod meg mesteri. J.
Megjegyzés küldése