jött, aminek kellett és jönni is fog még

Nem tudom, de ma azzal a lábammal keltem, ami a paranoiás rohamokért felelős. Persze minden paranoiának van valamiféle alapja, nem jön csak ok nélkül, hip hop. A lényeg, hogy kellemesen kellett csalódnom, miután elöntött a veríték és kétségbeestem, hogy ez nem történhet... Aztán jobb lett.

Ma küldtem egy rakás e-mailt, ide is és oda is. Ilyen munkára is és persze olyanra is. Várom az eredményt. Lehet, hogy kicsit alábbhagyott a lelkesedésem és egyáltalán nem bízok már semmiben? Változó. Általában, mikor elküldöm az e-mailt, az van az agyamban, hogy: na, akkor a héten kapok egy telefont!

Vagy kettőt. Esetleg egymást érik, csirr csirr csörr.

Amúgy minden visszaállt a régi kerékvágásba, bár némi módosításokat okvetlenül eszközölnöm kellett, illetve folyamatosan kell, hogy elviselhető legyek, annak az embernek, akinek...

Érthed... Vagy nem?