Épp most ittam egy korty cola ízű vizet. Saját gyártmány. Béke van és nyugalom, a Bence chilisbabot főz. Kicsit ideges lettem, mert olyan fakanállal volt csak hajlandó KEVERGETNI, amivel a bud spencer filmekben szoktak. Utálom a bud spencer filmeket. Sajnálom, mert tudom, hogy ez minden fütyivel rendelkező ember szemében bűn. Mert ezek ugyebár alapfilmek. Ez így is van, de ettől én még soha nem voltam képes egyet is végignézni az elejétől a végéig. Ja, de, hazudtam. Beugrott, hogy régen tetszett a Kincs, ami nincs című remekbe szabott mű. Azt végignéztem.
Ha már a filmekről kezdtem el írni, szokásomhoz híven (új szokás bár, de szokás), megemlíteném, hogy a közelmúltban (tegnap) megnéztük a Jákob lajtorjáját. Tim Robbins volt a főszereplő, a történet pedig túl összetett, hogy elsőre teljes mértékben felfogjuk. De ketten, a Bencével nagyjából helyére raktuk egymás kételyeit, a sötét foltokat pedig világossá színeztük. Hát nem csodálatos a párkapcsolat? Kiegészülés. Nem, nem, mi nem egészítjük ki egymást. Vagy még nem jutottunk el arra a szintre, ahol ez kiteljesedhetne. Nem is tudom, de nekem úgy tűnik inkább, hogy hasonszőrűek vagyunk, ezért ha vitára kerül a sor, nincs apelláta. Sértődés, ajtócsapkodás, hangfelemelés, egymáshoznemszóláskétóránkeresztül. Ez a menü.
Ezenkívül az imént ért véget a Tideland Terry Gilliam rendezésében. Nem mondanám, hogy a legjobb film, amit tőle láttam, inkább azt mondanám, hogy gyenge. Sajnálom, Terry, de azt azért beismerem, hogy én még ilyenre sem lennék képes.
Az erő legyen veletek 20:35-ig, amikoris kiderül Zsolt mennyire ideges a feleségére, aki megcsalta Gézával, amíg ő börtönben volt. Barátok közt fan lettem egy napra. Mindig megnézem a reklámját.
Kész a bab, megyek bud spencerkedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése