ha már ennyire nincs mit tennem, mert messze vagyok mindentől és mindenkitől, hát leírom mik is történtek, főleg azokat, amikre nem is számítottam.
el lett döntve, hogy én nem megyek szigetre, mert egy előadó sem mozgatott igazán. az meg köztudott, hogy a medúza és a partyaréna környékén mindig nyolcmilliárdan tömörülnek. nem, nem az elektronikus zene az életem, főleg nem az a fajta, ami ott megy (bár néha szinte mindegy), DE. azok a legizgalmasabb helyek. jól vannak megcsinálva, na. mindegy, a lényeg, hogy végül ott találtam magam, ahogy az már pár éve mindig megtörténik így vagy úgy. annyira nem erőlködtem, nem is érdekelt a dolog, de adódott egy szituáció. fölhívtam azon a szombaton az istvánt, hogy mit kíván cselekedni az este folyamán, bejön e egyáltalán a messzi piliscsabáról a budapestbe. mondta, hogy a rebekának van egy rakás üdülési csekke és azt tervezték, hogy a féláras jeggyel bemennek 11 után. ja, mondom, az elég jó nektek. a bence ott volt mellettem ekkor és mondta, hogy ő ad nekem üdülési csekket, hiszen neki is van és nem tervezi elkölteni. hmm. jó, mondom, akkor menjünk. bence persze nem akart jönni, pedig jöhetett volna.
nem tudom, srácok, de ez a sziget dolog fárasztó már egy kicsit.
túl sok az ember.
viszont legalább voltam csonka pici koncerten. élmény volt élőben végighallgatni a ding ding dongot, főleg egymás után KÉTSZER!
ennyit err
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése