nem mondok a rókákra sem jót, sem rosszat

itt az ideje egy kis önvádaskodásnak.
fáradtságom egy mamutéval ér föl. ér le. tegnap kifejtettem, fejtegettem a lehetetlent. a lehetetlen dolgok közé tartozik, hogy én valaha is megölöm magam. nem kell félnem magamtól. most már csak a hidakon félek által menni. ladikon, de ladikon.
ide írhatok nem szépen, nem helyesen?
mondatszerkezeti hibákban lelem meg igazán önmagam, hogy aztán kijavíthassam, azt a bizonyos szarvast.
aki most nem érti e szavaimat, annak bizony vaj van a fején, illetve tojáshéj a fenekén. lévén, hogy nálam hozzávetőlegesen mindenki jobb és okosabb, úgy döntök, hogy ettől a perctől megpróbálok behozni mindent. könnyű lesz, mint egy najlonstanecli. fölkapja majd a szél is, oly pihe állagú lesz.
most abbahagyom. a bence családja elmegy horváthországba és kérték, hogy ezt a bejegyzést most már tényleg ne tovább.
vicces vagyok?