2011. január 3.

nem

Idáig talán ez volt a legtűrhetőbb szilveszterem. Nem sikerült elrontani senkinek és semminek, főleg nem nekem. Mindig én rontom el, igazából, de most nem szegte kedvem semmi. Mondjuk fél egy magasságában, mikor épp túl voltunk a koccintáson, egy idegen házibuliban, ahol senkit nem ismertem, csak a Gábort, meg a Lehelt, akkor kicsit megborultam, hogy mit keresek én ott és nincsenek itt azok, akiket szeretnék, hogy ott legyenek. Tisztelet a kivételeknek! Aztán valahogy ott ragadtam és egyszer csak az idegen emberek olyan emberekké lettek, akikkel sokat nevetek a konyhában. Konyhabuli. Ez a titka az egésznek.
Aztán elindultam találkozni a Rebiékkel, aztán találkoztunk és fölmentünk a Corvin tetőre, ami iszonyú nyomasztó volt. Én ennyi unszimpatikus embert egyszerre még nem láttam.
Azért egy darabig sikerült nem kétségbe esni, míg nem vita alakult ki annak kapcsán, hogy én nem vagyok hajlandó porokat szippantani az orromba. Öööö, komolyan mondom nektek, hogy majdnem sírva fakadtam azon, hogy nekem miért kell megélnem azt, hogy az egyik legjobb barátom percekig baszogat, hogy én most mit izélek. Persze a Rebi mondta, hogy hagyjanak már engem békén, de nem hagytak. Volt még velünk egy arc, akit nem is ismerek, de mint kiderült, egy idióta... Ilyen párbeszédek játszódtak le köztünk:

-Nem bízol meg a barátaidban.
-Miért ne bíznék meg bennük? Most ez komolyan erről szól?
-Akkor mitől félsz?
-Nem félek, bazd meg, csak NEM ÉRDEKEL! HIDEGEN HAGY!
-De ezt is meg kell élni, ki kell próbálni.
-DE NEM FOGOD FEL, HOGY NEM ÉRDEKEL?!

etc etc etc.... A nagy betű ugye azt jelzi, hogy fölemeltem a hangom és kezdte elönteni a szar az agyamat, úgy az ötödik percében a diskurzusnak. Egy vadidegen, idióta seggfej milyen alapon turkál az én intim döntéseim között? Főleg egy ilyen dolognál... Ja, meg a: erre nem lehet rászokni. MIRE BAZDMEG? AZ AMFETAMINOKRA? TE MELYIK BOLYGÓRÓL JÖTTÉL?
Fölálltam és hazajöttem aludni. Engem hagyjon békén mindenki. Nem akarok pörögni, szeretek aludni és szeretek úgy fölkelni, hogy nem érzem úgy magam, mintha maratont futottam volna az alpokban és társai.


De ez már a szilveszter legvégén volt, addig minden szuper volt. Meg ettem egy rakás lencsét és ma csináltak a Kittiék is levest... Mi lesz itt? Idén meggazdagszom. Ámen.


3 megjegyzés:

ági írta...

:) elöntött a büszkeség döntésed olvasatán, vagy mi.
:D

Névtelen írta...

Ja, ja, fontos a positive mindset. Hogy még egy ekkora szart is úgy tudsz summázni, hogy jó, az igen. A pirulák meg nem jók semmire. Aki képtelen jól érezni magát nélkülük, az inkább adja fel, tényleg nem érdemes neki itt tovább küzdeni.

Crear írta...

max respect babe