zsófi

máshol vagyok

Fantasztikusan jó kedvem van!
Lementem az előbb zsömléért és olyan gyönyörű minden! Úristen, nagyon szép, hogy süt a nap és minden fehér, minden csöpög, meg visszaverődik a fény, meg áááá.

Épp szeretek élni.

Ez a hét a változások hete. Leesett a hó és én költözöm. Imádom, ahogy az évszakokkal vándorlok!

MINDENKI SÍRJON

life network

Szevasz!

Tegnap voltunk páran a Vörösmarty téren karácsonyi vásáron. Én húztam a szám, de nem volt vészes. A végére nem éreztem a lábujjaimat és mindennél jobban vágytam egy kürtőskaláccsal egybekötött forralt borra, de természetesen ezen portékák ára csillagászati volt.

Kiszúrtunk az Andrissal egy ázsiai arcot, aki egy papírtálcán egyensúlyozott egy gigantikus, csillogó kolbászt, amely mellett mustár volt látható (még messziről is). Mondtam,hogy hát ez nem az ő gyomrának való. Andris oda akart menni szólni neki, hogy szerinte ne egye meg, mert nem lesz jó, adja inkább neki, mert neki jó lesz.

Aztán egy idős férfin nevettem, aki PONY feliratú sapkát viselt. Aztán csorgattuk a nyálunkat a sütiknél. Hmm mmm.

Pedig nem is szeretem az édeset, de mostanában valahogy mégis. A Lehelnél a múltkor benyomtam két nutellás kenyeret, kakaóval.

Boldogság hormont termel, biztos azért.

Szombaton költözöm a Kittihez a nyolcba. Eléggé várom. Szeretem a változásokat. Főleg ebben az időszakban. El akarok menni Budakeszi és Páty környékéről, minél hamarabb. Kínoznak az emlékek.

A ruhaboltos meló király. Kár, hogy nem állandó. Meg tudnám szokni, hogy állok a raktárban és különböző fogasokra rakosgatom a különböző termékeket, aztán fölcsipogózom őket. Ma egész nap a csapd le csacsin nevetgéltem magamban.

-Majd az az édes kis tripliszed,az főz neked!

-.... az a te bajod... hogy sokat voltál vidéken...... nem fejlődött ki az agyad...

:D

Nem tudom létező kapuk e, amiket nyitva hagyott nekem.. Nem tudom, de szeretnék hinni benne.

A dolgokat, amiket most teszek, amik előre visznek, azokat nagy százalékban érte teszem. Hogy visszakaphassam. Nem tudom, nem tudom, hogy ez reális e, de küzdeni fogok. Magammal fogok küzdeni, nagyon. És remélem majd egyszer lesz eredménye.

Vagy elmúlik és magam miatt fogom csinálni. Ezt az utóbbit egyenlőre elképzelhetetlennek tartom, de azt mondták nekem, hogy elmúlik. Nem akarom.

Azt is mondták, hogy ez nem szerelem. Én meg azt mondtam: tudod honnan tudom,hogy szerelmes vagyok? ONNAN HOGY KIBASZOTT SZARUL ÉRZEM MAGAM!

És hogy boldog vagyok e? Nem.

A szerelemtől kéne? Nem tudom már.

Csak az a kapu létező legyen.

egész nap nem ettem semmit. szerintem inkább lefekszem aludni.

holnap is ez lesz.

I want to be a good woman
And I want, for you to be a good man.
This is why I will be leaving
And this is why, I can see you no more.
I will miss your heart so tender
And I will love
This love forever

I don’t want to be a bad woman
And I can’t stand to see you be a bad man
I will miss your heart so tender
And I will love
This love forever
And this is why I am leaving
And this is why I can see you no more
This is why I am lying when I say
That I don’t love you no more

Cause I want to be a good woman
And I want for you to be a good man

amíg én borogatom láthatatlan, de annál mélyebb és fájdalmasabb sebeimet, miket önnön magamnak okoztam, addig ti tanuljatok meg angolul (meg én is):

I just go crazy like the good old days

Can't you see what you've done to my heart
And soul?
This is a wasteland now

kaka van a lelkem helyén

Nehéz, nehéz, rossz és nehéz.

Csak azért nem ölöm meg magam, mert pár embernek fájdalmat okoznék vele.

Undorítóan karikásak a szemeim és nem foglalkoztat semmi.

Nincs értelme semminek, csak életben kell maradnom, de nem tudom pontosan miért?

Ezenkívül holnap megyek dolgozni egy ruhaboltba. Nem, nem állásinterjúra megyek (végre!), hanem konkrétan: DOLGOZNI. Hát, nem nagyszerű?

Ettől függetlenül akadt egy kis problémám. Ok, keresek mondjuk 10ezer forintot hónap végéig, ha jövőhéten is megyek. És megyek, ne rajtam múljék, de... A jövőhónap elég kilátástalannak tűnik. Ok, elköltözöm a kittihez, ami olcsóbb mulatság lesz, plusz van ott minden. Még mosógép is. Nem kell többé órák hosszát kézzel mosnom a bugyikat és egyéb ruhadarabokat. Juhéj.

Történjen valami jó. Akarom. Követelem. Kell.

Én őt választottam fészbukon képnek. Ő volt gyermekkorom kedvenc rajzfilmhőse. Sajnálom, vonzódom a rosszfiúkhoz.

Trahahhahahaa

Tegnap készítettek nekünk ételt a Gabeszék, csak az a baj, hogy nem annyira szeretem a fasírozottat, mert ronda. Viszont a tárkonyos gombaleves egyszerűen felejthetetlen volt! Még szerencse, hogy tudok beszélni, különben soha nem találtuk volna meg az Auróra utcát.

Kiderült, hogy a Rebivel miért öröm a békávézás. Nos, ülünk a nyolcas buszon, leteszem a telefont, látom, hogy valami nem stimmel, a Rebi fészkelődik, azt hittem, hogy bepisilt, vagy valami rossz és kínos dolog történt, mondom: mi van? mégis inkább hazamennél vacsora helyett? Mondja, hogy nem, nem, leírja a telefonjába a problémát... Mondom, ok, de már sejtettem mi lehet.

"Az az ember néz. Folyamatosan!"

Igen, tényleg nézett és tényleg félelmetes volt. Nyomasztó. Na, most, ezeket én is mindig kiszúrom és kezdődhet a szorongás, ez az arc szerencsére egyből leszállt, miután észleltem a jelenlétét.

Csupa móka és kacagás.

Úristen, a vacsora alatt majdnem meghaltam a nevetéstől, a Lehel nem normális. Mondtam, hogy nem mernék bébiszitterkedni, mert félnék, hogy meghal a gyerek...

Ő mondta, hogy mindezt úgy akadályozná meg, hogy bezárja a gyereket egy ablaktalan szobába, ami ki van párnázva és nincs benne semmi. Ja, és a biztonság kedvéért ki is kötözné. Aztán, mikor itt a búcsú ideje, kedvesen figyelmeztetné a gyermeket, hogy: "Ha elmondod anyudéknak, elvágom a torkod! Szia, holnap jövök!"

A vacsora után a Lehelnél dévédéztünk. Megnéztünk három filmet.

Először a District 9-t. Elég durva, meg kell hagyni, aztán a nyálfejű robert patiszon szerelmes filmjét, a rememben me-t.

Kicsit ki voltam akadva a végén, de legalább egy kicsit nőtt a szememben az a faszfej vámpír :)

Végül éjjel beraktuk még a Hatodik érzéket, mert én azt még nem láttam...Szégyen. Kár, hogy végig tudtam mi a vége. Mindegy, nagyon para az a film. Nagyon.

Kicsit féltem, hogy hogy fogok tudni elaludni, de nem volt nagyobb fennakadás.

Remélem ma tényleg találkozom a kis mackótestűvel :(

violence

hidden place

Through the warmthest
Cord of care
Your love was sent to me

I'm not sure
What to do with it
Or where to put it

I'm so close to tear
And so close to
Simply calling you up
And simply suggesting

hiányzik a Bence :(

Ködből, csöndből

Nem várom már az életet.
Vagyok úgy, ahogyan lehet.

S ha nem lehet, akkor sehogy,
Ha sok a nap, hát soká fogy.

Két szememből a nap kivész.
Már csupán a lámpába néz.

Ha tűz lobog, hát majd elég.
Ha vér ömlik, hát van elég.

Aki megbánt, én nem bántom.
Aki sajnál, nem sajnálom.

Örülhetnek a hadnagyok.
Mert én már éhes sem vagyok.

Történt valami énvelem,
De nem halál s nem türelem.

Rúgtak itten, rúgtak ottan
S egyszer mégsem káromkodtam.

Egyszer megláttam a ködöt
A nagy fényességek mögött.

És meghallottam egyszer én,
Hogy túl harcom vad zörején,

Akárha lent, akárha fönt,
A szegényé csupán a csönd.

A köd, a csönd sosem ragyog.
Én már ködből, csöndből vagyok.

Ami énbennem botorkál,
Elbukik egy vak ároknál.

Iszonyatos, nagy bosszu ez,
Várni, várni, mig vége lesz.

S tudni, vannak így még többen,
Mignem valaki megdöbben,

Mig valaki föl nem ordit,
Ködből, csöndből föl a holdig,

Föl a pestishez magához!
Aki irtózattal átkoz,

Megátkoz ebtartót, ebet
S legelőször is engemet.

ÚRISTEN! Most olvastam csak el ezt a Wikipédia oldalt.... :

"A Boards of Canada zenéje túlmutat a lemezeiken felcsendülő akkordokon, jó példája ennek a Geogaddi. Az album 23 számot tartalmaz, melyet számmisztikai szempontból fontos szimbólumnak tartanak. A lemez visszatérő motívuma a hatos, mely a Biblia szerint aSátán száma. Például: a Geogaddi album összesen 66 perc és 6 másodperc hosszú, a lemez hatodik száma 6 perc és 12 (vagyis 6+6) másodperc. A wav formátumba konvertált anyag 666 MB-ot tesz ki. A duó a Hexagon Sun névre keresztelt, hatszögletű skót bunker-komplexumban alkotja zenéit, a hatszög megjelenik a Geogaddi kaleidoszkóp-szerű borítóján is."

ÁááÁáÁáá!

Ma olyan borzasztót álmodtam, hogy nem kívánnám senkinek sem.

Lehet, hogy le sem tudom írni, hiszen az egész álmot áthatotta valami tömény félelem. Nem tudtam mitől félek, csak éreztem, hogy valami jön és én attól a valamitől rettegek.

Álmomban reméltem, hogy ez csak álom, de az a furcsa, hogy NEM TUDTAM, hogy ez tényleg álom, nekem a valóság volt és kétségbe voltam esve.

A Bencével fölkeltünk nálam, a lakás persze tök máshogy nézett ki, a Bence nekiállt msnezni valami csajjal, én persze kétségbe voltam esve, hiszen láttam miket ír neki. Ezt azért írom le, mert az egész álmot végigkísérte ez a tudat és egész álmomban a levelet fogalmaztam, amit majd a csajnak írok.

Aztán elindultunk a Bencével valahova, nálam volt egy rakás hátizsák meg szatyor, de a Bence csak a basszusgitárját hozta. Egy gyárudvar szerűségen haladtunk át, a fények okkersárgák voltak és jobbra észrevettünk egy lebegő, tojás alakú fémtárgyat. Kb. embernagyságú volt és nem sokkal a föld felett lebegett. Egyszer csak szétnyílt a felsőrésze és két kaleidoszkóp szerű tárgy jelent meg. Forogtak összevissza és ekkor gyorsan átalakult az egész tojás egy robottá, ami összevissza futkározott. Látszott hogy cél nélkül teszi, amit tesz, ráadásul ekkor már ketten voltak. Én ennél a pontnál visítva rohantam el, a Bence meg nem értette mit vagyok úgy oda. Találkoztunk egy rendőrrel, akinek mondtuk, hogy mi van, miért vagyok kiborulva, de nem nagyon érdekelte, még mondta is, hogy annyi minden hülyeség történik, hogy ezzel most nem tud foglalkozni. Ezután bementünk egy régi kórház, vagy iskola szerű helyre, nagyon le volt pukkanva. Mindenhol azok a hülye zöldes neonok égtek, amitől alapjáraton meg tudnám ölni magam. Bementünk egy szobába, ahol egy rozoga, fémkeretes ágy volt, fehér ágyneművel. Volt ezenkívül egy szekrény a szobában, meg egy éjjeliszekrény-szerű. Nagy ablakok voltak rácsokkal, a belmagasság is nagy volt, meg a szoba is nagynak tűnt a gyér berendezéssel. Lefeküdtünk aludni és valami nagyon furcsa hangra keltünk... Nem is hang volt, hanem robaj, vagy nem is tudom. Mindenféle ricsaj, összevissza, koordinálatlanul és olyan volt mintha hömpölyögne a folyosón a szobánk felé. Én rettenetesen féltem, plusz borzasztóan éreztem magam fizikailag. Szédültem, hányingerem volt, lüktetett az agyam. Belenéztem a tükörbe, mert éreztem, hogy a szemem tiszta csipa,szinte már fáj. A tükörben azt láttam, hogy az egész arcom nagy darabokban hámlik, a szemem olyan véreres, fátylas, mint mikor kötőhártya gyulladása van embernek, és a szemgolyóim ketté állnak. Nem tudtam egyenesen nézni. Az egész szobában olyan érzésem volt az egyre közeledő valamitől, mintha egy forgószélben lennék. Az utolsó momentum az volt, hogy az asztalon heverő mobilok maguktól elkezdtek villogni és borzasztó hangosan krettyegtek, mint mikor bezavarja a tévét a hullám, de tényleg olyan hangos volt, mintha ötven kurvanagy hangszóróból szólna.

Úristen milyen jó volt fölkelni....Jézusom.

Amúgy azt hiszem a tanulság az, hogy nem szabad Boards of Canadát hallgatni alváshoz. Semmilyen szín alatt ne próbáljátok ki!

Tegnap még elalvás előtt megnéztem az Elefánt embert, lehet, hogy az sem tett jót az idegeimnek...

dudes

Hogy mi van?

Jogos a kérdés.

Borzasztót álmodtam ma. Pisztolyt fogtak a fejemhez, egész testemben remegtem. Biztos előjött az előző napi beszélgetés, amit arról folytattunk, hogy ki mit reagálna, ha pisztolyt fognának rá. Az én testnedveim valószínűleg visszavonhatatlanul távoznának különböző nyílásaimon keresztül.

Gondoljon mindenki, amire szeretne.

Találtatok már pénzt?

Én igen. Egyszer-kétszer. A max 2000 forint volt, de tegnap pozitív irányba módosult a szerencsém. Lépkedtem az utcán, békésen, aránylag jókedvűen, erre mit látok? Hát nem ott hever egy tízezres? Hmm. Visítoztam. A következő mondatot ismételgettem, elakadó lélegzettel: "ezt nem hiszem el."

Hoppá.

Abban a pillanatban éreztem, hogy a pénz boldogít. Hogy most mit érzek? Mosolyognom kell, de az extázis már elmúlt.

Lehet, hogy szerencsés ember lennék? Ezen még töprengek egy kicsit.

A Bencének meg szereztem Songokus kulcstartót! Irány az öröm rögös útja, meg sem állunk hazáig.

Kaptam most egy rakás zenét, azokat hallgatom. Nem vagyok hajlandó karib tenger kalózait nézni, botrányos a szinkron. Várom a percet, mikor minden film feliratosan fog menni a tévében. Lehet, hogy nem élem meg, de az unokáim már boldogan fognak felnőni, egy szarszinkron-mentes világban (azért a ponyvaregény csak szinkronosan jó... és woody allen is.)

Ő egy uráli bagoly. Szeret vadászni, én pedig őt szeretem, mert megsimogatja a lelkemet.

ilyen regényeket fogok írni és gazdag leszek

A nap éppen hogy elbúcsúzott tőlünk. Emlékszem sírva ért a hamuszínű, balzsamos nyári este. A mellkasán feküdtem és könnyeimmel simára borotvált bőrét hintettem be éppen, mikor hatalmába kerített a jól ismert érzés.

Csendben lopózott hozzám és az ágyékom táját kezdte maga alá gyűrni. Forróság öntötte el izomrostjaimat, majd csontomig hatolt a VÁGY.

Tudtam, hogy nem helyes.

(....................)

nem?

Isteni ez a nap!

Tegnap meg megünnepeltük a Halloweent. Emlékszem, utolára két éve öltöztem be, punknak. És akkor Idoru koncertre mentünk a Merlinbe, de ma már nem mennék Idoru konertre, mert fos lett. Azonkívül nem mennék a Merlinbe sem, mert nem szeretem.

Szóval a tegnapi napon a Timiékhez mentünk át sokan, hogy ott kapjunk arcfestést és mindenki vidám legyen ettől. Kaptunk is, aztán átmentünk páran a korvintetőre, ami ezer forint helyett ingyen volt, mert mi mindenkit ismerünk. Aztán ott volt sok-sok ember és csomóan be voltak öltözve, én meg bohóc voltam. Elég jó kis sminket kaptam a silvietől. Ezúton is köszönöm. Én voltam joker neje.

Ütős.

A kedvencem amúgy az a csaj volt, aki Annie Hallnak öltözött.... Mondtam neki, hogy kár, hogy nem tudott szerezni maga mellé egy Elvi Singert :(

Az este további részében semmi különös nem történt, azon kívül, hogy de.

Valami csávó lebaszott, hogy én miért szemezek vele, ha aztán lekezelő vagyok.

1. Nem szemeztem vele (nem szoktam ilyen dolgokat csinálni...), csak feltünően sokáig nézett mereven az arcomba, miközben az istvivel dumáltam, ezért visszanéztem rá és nem érettem.

2. Nem szoktam lekezelő lenni, csak semmit nem hallottam abból, amit mond, mert hangos volt a zene.

Az a csávó, amúgy teljesen olyan volt, mintha a Disney Chanel egyik sorozatából lépett volna közénk. Borzasztó.

Ezek után szereztem egy német havert, akinek nem értettem az angol akcentusát, mert a mondatok felét német nyelven adta elő, de abból, amit mutogatott, meg a mondatok másik feléből arra jutottam, hogy ő vicces és sokat nevettem.

Az este vége felé már megint a híres "sztárt" próbáltam lekaparni magamról, aki nem emlékezett, hogy UGYANEZT előadta már nekem pár napja. Elmondtam neki, aztán folytatta, amit félbehagyott. Szerencsére sikerült elmenekülnöm időben, akármit is jelentsen ez. Remélem ez már nem válik ilyen hagyománnyá nála. Sikeresen megleltem az istvánt és a rebit, így hát távoztunk.

A legjobbat kihagytam!

Ott volt a Laci, akinek el volt törve a lába (ez még nem a jó része a dolognak), volt nála bot is. ÉS valamelyik idióta lebaszta, hogy nem vicces a jelmeze :D :D :D

Istenem....