Trahahhahahaa

Tegnap készítettek nekünk ételt a Gabeszék, csak az a baj, hogy nem annyira szeretem a fasírozottat, mert ronda. Viszont a tárkonyos gombaleves egyszerűen felejthetetlen volt! Még szerencse, hogy tudok beszélni, különben soha nem találtuk volna meg az Auróra utcát.

Kiderült, hogy a Rebivel miért öröm a békávézás. Nos, ülünk a nyolcas buszon, leteszem a telefont, látom, hogy valami nem stimmel, a Rebi fészkelődik, azt hittem, hogy bepisilt, vagy valami rossz és kínos dolog történt, mondom: mi van? mégis inkább hazamennél vacsora helyett? Mondja, hogy nem, nem, leírja a telefonjába a problémát... Mondom, ok, de már sejtettem mi lehet.

"Az az ember néz. Folyamatosan!"

Igen, tényleg nézett és tényleg félelmetes volt. Nyomasztó. Na, most, ezeket én is mindig kiszúrom és kezdődhet a szorongás, ez az arc szerencsére egyből leszállt, miután észleltem a jelenlétét.

Csupa móka és kacagás.

Úristen, a vacsora alatt majdnem meghaltam a nevetéstől, a Lehel nem normális. Mondtam, hogy nem mernék bébiszitterkedni, mert félnék, hogy meghal a gyerek...

Ő mondta, hogy mindezt úgy akadályozná meg, hogy bezárja a gyereket egy ablaktalan szobába, ami ki van párnázva és nincs benne semmi. Ja, és a biztonság kedvéért ki is kötözné. Aztán, mikor itt a búcsú ideje, kedvesen figyelmeztetné a gyermeket, hogy: "Ha elmondod anyudéknak, elvágom a torkod! Szia, holnap jövök!"

A vacsora után a Lehelnél dévédéztünk. Megnéztünk három filmet.

Először a District 9-t. Elég durva, meg kell hagyni, aztán a nyálfejű robert patiszon szerelmes filmjét, a rememben me-t.

Kicsit ki voltam akadva a végén, de legalább egy kicsit nőtt a szememben az a faszfej vámpír :)

Végül éjjel beraktuk még a Hatodik érzéket, mert én azt még nem láttam...Szégyen. Kár, hogy végig tudtam mi a vége. Mindegy, nagyon para az a film. Nagyon.

Kicsit féltem, hogy hogy fogok tudni elaludni, de nem volt nagyobb fennakadás.

Remélem ma tényleg találkozom a kis mackótestűvel :(