A nap éppen hogy elbúcsúzott tőlünk. Emlékszem sírva ért a hamuszínű, balzsamos nyári este. A mellkasán feküdtem és könnyeimmel simára borotvált bőrét hintettem be éppen, mikor hatalmába kerített a jól ismert érzés.
Csendben lopózott hozzám és az ágyékom táját kezdte maga alá gyűrni. Forróság öntötte el izomrostjaimat, majd csontomig hatolt a VÁGY.
Tudtam, hogy nem helyes.
(....................)
1 megjegyzés:
Megy ez neked! Már ha a szarkazmust kicseréled csontig hatoló, balzsamos puhaságra. Bár nekem a szürrealista, martalóc világod jobban fekszik. Végül csak beérsz majd egy álomittas realizmusba. A valóság és képzelet egy olyan különös egyvelegét alkotva meg, ami hatalmába kerít minden élőt és holtat, és örvendezének vala, majd lakmározának málét... J.
Megjegyzés küldése