EMBEREK!
http://mertkimentem.blogspot.com/
2011. szeptember 17.
2011. július 30.
akkor is csak
Hű, de régen írtam.
Azóta kicsit összezavarodtam és csodálkozva nézek a világra és önmagamra is. Kíváncsian várom, hogy mikor fog öt felé szakadni az agyam és kialakulni még pluszba pár személyiségem. Illetve a pszichopatikus elváltozások is terítéken vannak.
Most az Édentől keletre-t olvasom, plusz a különböző vallásokkal kapcsolatos szárazabb dolgokat. Kell mellé valami felüdülés. Szépirodalom, ilyesmi.
Most az Édentől keletre-t olvasom, plusz a különböző vallásokkal kapcsolatos szárazabb dolgokat. Kell mellé valami felüdülés. Szépirodalom, ilyesmi.
Eléggé sokat hallgatok pixiest. Mint mindig. Nem lehet nélküle létezni, sajnálom.
Most akkor megmutatom a hangulatomhoz illő zeneszámot:
2011. július 2.
!!
Eddig azért nem írtam erről a pillanatról, mert nem nagyon hittem el, de most be fog következni pár órán belül. Elköltözöm Óbudára. Anya elmegy az Imóhoz lakni, én pedig anya lakásába megyek lakni. Lehet, hogy már írtam erről, de nem akartam semmit elkiabálni. Viszont most már minden össze van pakolva és kilenckor jönnek értem...
Nyenyenyenyenynenyneneynenyennynyenynee!
Nyenyenyenyenynenyneneynenyennynyenynee!
ez nem mozart.tény.
2011. július 1.
2011. június 22.
Nem kívánom senkinek ezt az érzést. Sírógörcsök egyedül, társaságban, utcán fényes nappal. Belegondolok, hogy egy másik ember érzi az illatát, mást ölel át elalvás előtt és mással kel, más hallhatja az első szavait reggelente. Már nem tudok sírni, kiürültem. A zokogás után a meghatározhatatlan jókedv és vidámság lesz úrrá rajtam, de érzem a lelkemben az űrt, látom azt az instant szomorúságot, aminek csak egy csepp valami kell és óriásira duzzad bármelyik pillanatban. Nem tudom eldönteni, hogy egyedül akarok e lenni, vagy ötmillió ember között. Kicsapongok, nem tudom mi történik, felfoghatatlan és idegen minden. Ölni tudnék, de gyenge vagyok és törékeny, összesek egy rossz szó hallatán. Kiborulok a közönytől, kibaszott sósav folyik az ereimben és tudom, hogy atomjaimra fogok hullani.
2011. június 19.
2011. június 12.
2011. június 8.
donut
Jaj de kellemetlenek a szituációk, amikbe keveredtem! Ez a hét egy örömmel és boldogsággal töltött, kívülről szar golyócskákkal díszített fánkra emlékeztet.
2011. június 2.
2011. május 26.
csuda
Nincs semmi, majd hétfőn megint elköltözök, de tudjátok, hogy ez a hobbim, szóval nem bánom. A sas-hegyre megyek a matyiékhoz. Van meggyfa, meg erkély, lépcső, féltetőtér és sok fa meg gyerekek. Mármint a szomszédban. Óvoda vagy mi. Meg most próbálok összeszedni pénzt, hogy legyen ételre, meg fogkrémre, de nehéz, mert most nehéz melót kaptunk ott a telefonálósban és mivel ez teljesítménybéres, ezért egyértelmű, hogy én elvérzek... És ha kudarc van, kedvelmenés van. De nem baj. Gazdákat kell beszervezni, hogy menjenek el dumcsizni a repcéről Tiszafüredre, úgy, hogy kifizeti nekik a cég a bendzint, meg kapnak ajit és csudi jó móka lesz, amúgyis, hiszen szeretnek a repcéről dumcsizni, tudom. Csak nem sokan érnek rá, mert mindenki most arat,vagy vet, vagy amit ilyenkor szoktak csinálni ezek a földművelő arcok. Traktorolnak, meg kapálnak, meg szervezik a répát. Jófejek amúgy. Pistabácsik.
Ma csak egy bácsit sikerült rávennem, hogy menjen el és csak akkor kapok pénzt, ha tényleg meg is jelent ott. Remélem nem felejti el, mert akkor fölhívom, hogy küldjön mán egy kiló krumplit, há miatta nem lett pízem a betevőre.
Így megy ez.
Nem kéne kávét innom, főleg nem ilyenkor, de ez jeges és jó. Az alja kicsit tömény.
Megmutatom a kalandjainkat:
Itt az van,hogy a Rebinek nyitunk bankszámlát (én zsírkrétával színeztem közben egy babzsákon ülve.)
Itt a Soroksári úti tescoban vásároltunk be és az istvánnal mókáztunk is azért, hogy ne legyen unalmas.ClubSandwich.
Itt szárszón voltunk, a többiek még a kocsival jöttek az úton szárszó felé, mi előbb leértünk, ezért.
2011. május 1.
2011. április 30.
mizéria
Én az alternatív megoldások híve vagyok.
Például személyiség átültetés.
Egy hete vettem egy telefont, meg egy harmincas kártyát, hogy tudjak visszahívóst küldeni, ha gáz van. Eddig hetvenes voltam, de elegem volt már belőle. A telefon márkája: alcatel. A minősége: sz.a.r.
Egy hetes, magától átállítja az időzónát röpke 10 másodpercenként, a gombjai nem nyomódnak be (egy telefonnál előnyös, ha föl tudom venni, mikor hívnak), pár napja pedig úgy kikapcsolt, hogy egy napig nem lehetett visszakapcsolni. Aztán a következőt írta ki: fatal error. Már sípolt is, csak úgy a hecc kedvéért.
Namármost: ma visszaviszem.. az a baj, hogy fognak adni egy ugyanilyet, de nekem ez nem kell. Nekem kell vissza a pénz, amiből veszek egy normális telefont az araboktól.
Minden Kitti nevű ismerősömnek boldog névnapot és további szép, fogkrémtől és könyvektől mentes életet kívánok.
A puha kosz gyönyörei.
2011. április 22.
2011. április 19.
ögen
Élek, meg minden, bár az agyam helyén egy tál fagyi van. Vagy spenót. Vagy keksz. Vagy az összes együtt, nem is tudom. Olyan mintha soha többé nem tudnám magam kipihenni, de aludni alig tudok. Tegnap a kórházban elaludtam a nyakam, de nem egyszerű módon. Borzasztóan fáj.
A torkom már nem hasogat, ha nyelek, ennek örülök. Az intubálás miatt enyhén kapart, éjjel tetőzött. A sebem nem fáj annyira, mint amire számítottam. A kézfejem jobban fájt, amikor benne volt az infúzió.
Szóval volt itt minden. Hegem is lesz, hoppá. Szerintem fürdőruhában pont fog látszani, de annyira nem érdekel.
Épp megy a barátok közt és nem hiszem el...
2011. április 7.
Nem értem, hogy azért, mert meleg van, meg süt a nap, mi a faszért kell totyogni az utcán? Akkor üljön le egy padra és nézze, ahogy süt a nap, de ne totyogjon, mert én érzékeny vagyok erre. Mostanában főleg, mert túl sok időt kell jövés-menéssel töltenem, ami túl sok emberrel jár. Totyog az utcán bazdmeg, mert süt a nap.
Nem fog kevesebb ideig tartani a tavasz, ha halad a két centis járdán.
Aztán meg az a bajom, hogy egyedül vagyok a szobámban. Semmi nem jó. Aztán, ha nem vagyok egyedül a szobámban, akkor az nem jó.
Mit kéne tennem?
(Ma a honfoglalóban egy ember, azt válaszolta arra a kérdésre, hogy HÁNY FŐ VOLT A CIA ADATAI SZERINT MAGYARORSzÁG NÉPESSÉGE 2008. júliusában, hogy: HÚSZ!!! nagyon sokat nevettünk ezen, elképzeltük.)
Megizzadtam egy szál farmerdzsekiben, ahogy sétáltam haza este 10-kor. Szerintem itt valami nagyon el van baszva.
Én még nem akarok fürdőruhát húzni éjszakára.
Szó sem lehet róla.
2011. április 6.
2011. április 3.
szégyen gyalázat
Nem is meséltem milyen gáz dolgot művelek unalmasabb perceimben... A Bence tehet róla, mert rászoktatott, magamtól soha nem kezdtem volna el nézni a True Bloodot...
Eleve ezektől a vámpíros cuccoktól kiráz a hideg, de erre a sorozatra valahogy sikerült rákattannom. Néha ilyen is kell.
Igazából, amikor a Bence berakta, hogy nézze, nagyon tetszett a főcíme és a főcím DAL! Elég jó szám és gondoltam, belenézek a sorozatba, hátha. És jó :(
Sajnálom, ha most csalódást okoztam olvasóim százának.
Nézzétek meg a főcímet és utána ítélkezzetek:
2011. április 2.
probléma
Őrült egy este, még őrültebb nap. Napszemüveget még mindig nem sikerült találnom, pedig már nézelődtem... Érzem, hogy vesztesként fogok kikerülni a szemüvegért folytatott csatában, ugyanis elég ritkán (soha) látok olyan napszemüveget, ami tetszik.
Francért kellett eltörnie anya régi kerekjének. Mondjuk elég sokáig bírta, szép, hosszú pályafutása volt.
Hallgassunk most brit punkot.
2011. március 29.
2011. március 28.
nem ér
Kezd egyre jobban bosszantani az igazságtalanság, ami körül ölel.
Hogy van az, hogy én egy hétig hetven forintos kínai levesen éltem, hogy ki tudjam fizetni a lakást, ahol lakom, mások pedig megtehetik, hogy teljesen ingyen, teljes ellátással laknak itt, ebben a lakásban? Kérdem én: ez igazságos?
Véleményem szerint kibaszottul nem, már bocsánat, de máshogy nem tudom kifejezni felháborodásomat, csak csúnya szavakkal.
Az én feladatom az, hogy kussoljak és tűrjek. Akinek nem tűnik fel egy ilyen undorítóan egyértelmű igazságtalanság, az nézzen mélyen a lelkébe és keresse a furdalást, ha nem találná, onnantól nekem nincs dolgom az illetővel, mert nem emberi lény.
Esetleg egy falevél, vagy kavics, de nem ember.
2011. március 25.
káromkodás
Borzasztó, kritikán aluli, szar, szemét, fos, undorító, gusztustalan. Ezekkel a jelzőkkel tudnám illetni ezt a hetet, idáig. Egy - két ponton voltak világos foltok, de összességében azokat is beárnyékolta a rossz kedv, ami a sok undorítóan fos dolog miatt rám rakódott. Vannak ezek a heteim, meg vannak a közepesen szar heteim.
Jó nem nagyon van. Maximum pár nap.
Morbid módon még az is örömet okoz, hogy jófej a doki, aki meg fog műteni. Túl akarok lenni a műtéten és nincs kedvem a kivizsgáláshoz. Vizelet meg vér, meg mindenféle dolgokat kivonnak belőlem és megnézik, hogy altathatnak e, vághatnak e rajtam lyukat és kivehetik e az idegen anyagot, amit odanövesztettem az emlőmbe (ez a szó...). Isteni lesz fél napot egy egészségügyi közintézményben tölteni. A kedvenc helyeim egyike... Nem csoda, hogy ilyen szépnek látom a világot, végülis egy ilyen intézménnyel szembesültem életemben először.
Az egészséges, hogy péntek este a Simsel játszom?
Ennek több oka is van, de nincs kedvem megint sírni, úgyhogy nem írom le.
2011. március 16.
Kezd kínosan érinteni önnön tehetetlenségem és szerencsétlenkedésem. Olyan, mintha még nem tanultam volna meg járni. Nem tudom mit kéne előtérbe helyeznem és mit kevésbé. Vagy ha tudom is, valahogy nem sikerül. Kíváncsian várom mi lesz ennek a vége. Minek a vége? Milyen vége? Mikor?
Na ez az.
Paradicsomlére vágyom.
2011. március 10.
divine hammer
Ja, hát igen, mostanában Breeders, meg Black Francis dívik. Mármint az agyamban, meg a szobámban. Csak ezeket lehet hallgatni. Meg a kettő ötvözetét, ami Pixies.
Nem is értem, miért nem... Nem is tudom.
Mikor fölkeltem a Micimackó zenéje járt a fejemben. De a sorozaté. Haha. Milyen mókás kis krapek vagyok. Vagy a krapekot csak fiúkra használják? :(
Nem baj.
Még köhögök egy kicsit, de már tegnap is voltam dolgozni.
2011. március 8.
kapa
Semmi gáz, jóindulatú.
Remélem a megfázásom is az és holnap mehetek vissza melózni, mert, amit most csinálok az eléggé teljesítménybéres és már ma sem mentem be. Azért nem mentem be, mert a feladat az, hogy 20 perces kérdőíveket töltessek ki gazda bácsikákkal, telefonon. Jelenlegi orrbedugulós, fújós állapotomban nem éreztem volna olyan fantasztikusan magam a szituációban.
Néha jó kedvem van, néha meg inkább visszaalszom. Remélem holnap kipihenten kelek, takony és nyál folyatása nélkül, mert különben nem tudom mit csinálok!
Ejnye bejnye, sors bácsi, add vissza az egészségemet, legalább erre az egy rothadó hétre, légyszi! Köszönöm!
Hétvégén csopak?
Szigeten Interpol? Bekakilok :|
El akarok menni Pixiesre még ebben az életemben, mert a következőben úgysem fogom szeretni, meg már nem is lesznek életben, ők sem.
Naaa! Ne izélj már.
Ennek örömére berakok egy tök más zenét, de ugyanannyira jót, mint a fent említett zenekarok. Irány a meghallgatás bársonyos ösvénye, rókafiak!
2011. március 6.
kit kéne megölni?
Mivel legális tevékenységgel, úgy tűnik, nem lehet pénzt keresni, el kéne gondolkodnom azon, hogy melyik illegális tevékenységet válasszam életben maradás céljából.
Öljek embert?
Áruljak drogot?
Lopjak és hazudjak?
Adjam el a testem?
Csaljak, ahol csak tudok?
Szerencsejátékozzak?
MI A BÜDÖS LÓFASZT KÉNE CSINÁLNOM, HOGY NE DÖGÖLJEK ÉHEN?
2011. március 4.
2011. március 2.
2011. február 28.
kedves történet
Borzasztó volt.
Mammogrpahiára nem kellett mennem, csak ultrahangra, mert még fiatal vagyok, de még így is életem egyik legnyomasztóbb élménye volt a pénteki.
Két órával azután kerültem sorra, mint ahogy be voltam utalva. Azalatt a két óra alatt, szerintem fogytam pár kilót... A magyar kórház az egyik legnyomasztóbb, legfélelmetesebb hely, ahol valaha voltam. Pedig ott születtem, meg minden. A Margitban. De ez a halott zöld padló, meg a bonctermi fények a narancssárga székekkel, hát nem is tudom. Nem elég, hogy szétaggódom az agyam, de a hatás kedvéért megsárgult, félig halott embereket tologatnak el tőlem milliméterekre, nagy, fémkeretes kórházi ágyban, katéterrel, meg mindennel, ami kell a vegetáláshoz.
Szerencsétlen öreg néniket odatolták vizsgálatra, tolószékben, pizsamában és ott hagyták őket a folyosón órákra. Mondta is az aranyosabbik, hogy le fog esni a cukra és nincs nála gyógyszer. Hogy lehet ezt?
Mire sorra kerültem, kellőképpen be voltam szarva, és ki voltam merülve, a hasam is csikart.
Bekentek ilyen cuccal és akkor ultrahang. A doki nézte a képet és latinul diktálta a nővérnek, hogy mit lát. Azalatt a pár perc alatt, megint őszültem egy kicsit, ugyanis nem nagyon tudok latinul, csak találgathattam, hogy miről is van szó.
Aztán közli, hogy minden jel szerint jóindulatú daganat.
Kész, végem, bőgök.
De mintát kell szövetmintát kell belőle vennie, hogy biztosak legyünk, hogy nincsenek rosszindulatú sejtecskék.
Tűszúrás lesz, csattanás, blabla.
Kibaszottul fájt. Nagyon.
Végül biztosított róla, hogy nincs komoly bajom,a koromból adódóan, meg egyébként is. Nyugodjak meg,ki fogják venni, aztán minden jó lesz.
Szóval hamarosan olyan fog történni velem, ami még soha: megműtenek. Vagy hogy is hívják ezt. El leszek altatva, meg minden. Nem várom.
2011. február 24.
mostanában a filmek, amiket néztem szemmel
Human Centipede - még mindig nem tudom eldönteni, hogy ez a film nagyon szar, vagy nagyon jó (a két csaj borzasztó, az tuti), de úgy érzem, hogy még mindig nem olyan rossz, mintha amerikaiak csinálták volna, mert akkor lett volna darabolás, vérömlés, gennyben fürdőzés, szarral dobálózás, meg minden ami szem-szájnak nem ingere. Mindenesetre elég nyomasztó egyfilm. Ja, német....
The Boat That Rocked - A magyar címe elég gáz: Rockhajó (!!!). A zenéjét egyből töltöttem is le, miután láttam, a szereplőkbe szerelmes vagyok, úgy általában véve én nagyon imádtam ezt a filmet!
Get Him To The Greek - A magyar címét le se írom, mert felháborító. Aldous Snow fantasztikus, imádom, bár a haja borzasztó, de amiket mond...
Kacagtam.
Persze néhol undorító, de efölött szemet hunyok.
elvágyódás
Ma végre, több hetes halogatás után el fogok menni orvoshoz kérni beutalót mammográfiára, ugyanis be vagyok szarva, hogy mellrákom van. Van egy csomó a mellemben. Anya megnyugtatott, hogy biztos nincs semmi bajom, de az ember nem nyugszik meg teljesen és marad egy kis motozás az agyában, hogy ÉS HA MÉGIS? Lehet, hogy megnyugodnék, ha kiderülne, hogy rákos vagyok, mert akkor tudnám, hogy ez a sorsom és meg kell halnom fiatalon, vagyis vége minden küzdelmemnek, mehetek alcsizni.
Bullshit.
Nagyon megijednék és élni akarnék bármi áron.
Ezen kívül mostanában sokat honfoglalózunk a Lehellel. Nagyon jó szórakozás, bár néha csapkodás és anyázás a vége, de általában okosak vagyunk és tudjuk a válaszokat.
Szombaton meg megyünk Quimbyre. A szombatom kicsit zsúfolt lenne, ha mindenhol megjelennék, ahova hívtak...
2011. február 23.
És már megint semmibe vagyok véve. Semmibe. Nem tudom, hogy még ki a büdös faszt érdekelhet, hogy a világon vagyok, ha a barátom magasról szarik rám...
Két szót nem tudna leírni azzal kapcsolatban, hogy ő elmegy valahova! Oké, én, mint barátnő nem várhatom el, hogy tudjak róla HOVA megy, ehhez nincs szemernyi jogom sem, ezzel tisztában vagyok. Na de, hogy elmegy, azt had tudjam már...
Szardarab vagyok, csak élni van jogom.
Befogom a pofám innentől kezdve, oké.
és ezek után ne legyek idegroncs? jófej vagy. KURVA KIBASZOTT JÓFEJ VAGY AMBRUS BENCE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
2011. február 22.
mindenki menjen a picsába
Holnap megyek a lushba állásinterjúra. A Bence szerint azért nincs munkám, mert mindenhez úgy állok hozzá, hogy "úgysem fog sikerülni".
Ez tény, csak igazán nehéz máshogy hozzáállni egy év eredménytelen kakinyalás után. Gondolom az elején még az egészhez pozitívan és reményekkel álltam hozzá, de az régen volt. Azért is csak "gondolom", mert nem is emlékszem már milyen volt reménykedni bármiben is. Nem tudom elhitetni a munkaadókkal, hogy pozitív személyiség vagyok, mert nem vagyok az. Gátlásos vagyok, nem tudok beszélni idegen emberekhez, csak ha véletlenül pont olyan napra esik az interjú, amikor mindent leszarok. Egy héten egyszer, maximum, leszarom, hogy bármelyik pillanatban meghallhatok egy (vagy több) ocsmány, gusztustalan, szánalmas emberi lény miatt, és olyankor kinyílik a világ, minden fasza és mindenki elmehet a kurva anyjába, mert renáta nem fog új nadrágot venni ,csak azért, mert a büdös, lábszagú kosztümös picsának nem tetszik, hogy el van szakadva a mostani.
És ha valakinek nem tetszik, hogy nem mosolygok és nem akarok kihívásokat, meg nyelvvizsgákat és dimplomákat, az ... nem írok semmit inkább, mert nem akarom, hogy ezek az emberek egy újjal is hozzámérjenek, nemhogy kinyaljanak ezt-azt. Brrr, fúj.
Hallgassátok meg az új zenéket, ott oldalt.
külföld
Voltunk tegnap Pozsonyban, kiállítás-megnyitón.
Pozsony nagyon szép város. Akkora, mint Pécs és nagyon jól meg van csinálva. Furcsa, mert én azt hittem lepukkantabb, mint Budapest... Hát, nagyon nem.
A Bence nem is tudta, hogy én ezt szeretem, pedig de:
2011. február 16.
2011. február 14.
2011. február 10.
ez nem kritika, csak öncélú fikázás
Tegnap megnéztünk egy vállalhatatlanul szar filmet. Utána kellett volna nézni, hogy kik a főszereplők, mert, ha látom, biztos nem pazarlok rá sem időt sem energiát, hogy letöltsem, feliratot keresgéljek és meg is nézzem... Botrány. Adventureland. És a két színészpalánta, akit ki nem állhatok:
2011. február 9.
semmi érdekes, nem érdekes, tényleg nem
2011. február 8.
takony, nyál, gennyedzés
Rájöttem, hogy azért szeretek rajzolni, mert az történik a lapon, amit akarok. Senki nem tilthat meg semmit. Bármit rajzolhatok. És akkor megijedés van néha.... BÁRMIT RAJZOLHATOK. Egy darabig örülök ennek és ülök az üres papír fölött, egy rakás színnel a birtokomban, miközben nem tudok mit kezdeni a nagy szabadságommal, hogy bármit... Néha inkább hagyom a francba, de az esetek többségében nekiállok, mert nem vagyok egy beszari alak. Ugye?
És akkor ez történik... amit senki nem akart. Főleg én nem.
És akkor van kész, amikor én azt mondom, hogy kész és nem érdekel többet. ITT.
2011. február 7.
filmek és boldogtalanság
Halló.
Hétvégén sikerült nem rágyújtanom. A Bence a segítségemre van olyan szempontból, hogy ő sem dohányzik. Próbálkozunk. Péntek este elszívtam egy szálat. Sajnálom. De azóta nem!
És jó.
Igazából éhesebb vagyok, ami aggasztó, mert nem akarok meghízni. Most már két dologra kell figyelnem: hogy ne gyújtsak rá és hogy ne zabáljak helyette folyamatosan. Ha rám tör az evés, répát rágcsálok. Meg megpróbálok sokat inni, hogy tele legyen a gyomrom.
Ezen kívül láttam most sok filmet. Először is a Vonzás szabályait, ami tetszett. Aztán a Big Lebowskit, ami szintén tetszett és szégyellem, hogy csak most láttam és szerelmes vagyok Jeff Bridgesbe. És ott van még a 4 Szoba, ami szintén zseniális és szintén csak most most most láttam. Egész pontosan tegnap este. Szóóóval, ennyi. Meg monty python is néztem párat. Repülő cirkuszt, haha!
Meleg van, de már nem sokáig, nem tudok mit kezdeni a szituációval, de úgy érzem kezdenem kéne vele valamit... Olyan, mintha elfelejtettem volna, mit szoktak csinálni az emberek, ha boldognak kéne lenniük. És ettől általában boldogok szoktak lenni, nem? Hogy eddig hideg volt és szenvedtek, most meg hirtelen meleg van. Mennék kutyát sétáltatni, de nincs kutyám, mert büdös.
2011. február 4.
kemény lesz
Tegnap, fél órával az utolsó cigi után még könnyű volt az elhatározással élni, hogy leszokok. Még 12 óra sem telt, mióta elhatároztam és félek a kétségbeeséstől, ami esetlegesen úrrá lesz rajtam a mai nap folyamán. Nem tudom mi a jó módszer, hogy leküzdjem a kényszert, mindenesetre beruházok egy csomag rágóra, meg pár répára, vagy mittomén.
Nem akarok elkezdeni zabálni cigizés helyett. Jaj, nem akarok kövérré lenni!
De le kell szoknom, mert a vérnyomásom liftezik és félek, hogy 25 éves koromra megszűnik létezni az ínyem.
Szóval így állunk most. Durva pótcselekvés. Ha épp nem jut eszembe semmi, amit csinálhatnék, vagy egyszerűen nincs kedvem semmihez, kimegyek a konyhába és rágyújtok. Máris elment 5 perc. Ez az unaloműzés elég költséges formája. Ennyi pénzből már egyéb szórakozásra is be tudnék ruházni.
Uszodára gondoltam.
Szeretek úszni, nagyon.
2011. február 3.
nem minden fos
Tegnap megnéztük a Lehelnél a Zöld Henteseket, aztán elmentünk az R33-ba, mert nyilvánosan próbáltak a Matyiék. Megnéztük, én beszélgettem sokat, aztán hazajöttünk aludni. Visszafele úton a Bence csinált pár képet. Megmutatom a vállalhatóakat.
szép a táj, nem?
kilátástalan gané
Elég durva módon el lehetek átkozva. Mert ugyebár, tegnap fölhívott a termálos arc, hogy kipróbál még egy csapatot, szóval nem kell mennünk. Másik csapat... Tök királyul hangzik, meg minden, csak az a baj, hogy ennek megint nincs biztos meló szaga.
Kezd idegesíteni, hogy állásinterjúkra járok, meg próbanapokra és nincsen gyümölcse. A legegyszerűbb, legprimitívebb munkát sem kapom meg. Mi a lófaszt kéne még csinálnom?
Legyek kurva, vagy mi? Komolyan nem tudom, hogy a jó büdös életbe állítsak elő pénzt. Eléggé kéne, csak nem tudom hogyan!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Kezd elegem lenni.
:(
2011. február 2.
hmm hmm!
Elegem lett ebből a zenéből itt a blogon, így hát gondoltam, mindenki mást is halálba idegesít.
Voltam takarítani. Az a termálfürdő.... Hát én összehugyoztam magam. Kicsit jó. Kicsit most lett felújítva 2 milliárd forintból, kicsit még csak próbaüzemel. Kicsit 5ezer forint lesz egy belépő.
Hmmm. Érdekes dolgok ezek.
A meló egyáltalán nem gáz, sőt. Mint említettem volt, imádom, ha nem kell emberek között lennem és nem kell velük foglalkoznom semmilyen szinten. Na, ezt pont így képzeltem el. Nagy tér, pár ember, csönd, nyugalom és ezért pénzt is kapok.
Szerintem fantasztikus.
Ja és éjjel. Hoppá hoppá.
Van most egy szívemnek kedves szám, hallgassátok szeretettel:
2011. január 30.
2011. január 29.
remények
Remélem fölvesznek éjjeli termálfürdő takarítónak. Úgy gondolom, számomra nincs is ideálisabb munka, mint egymagamban lenni, senkivel nem érintkezni, meditálgatni felmosás és gombavakarás közben.
2011. január 27.
ez volt ma
Ma a 99-es buszon kezdtem a napom. Nem ott keltem, persze, ez csupán amolyan szófordulat. Érdekes volt megfigyelni, hogy a négyes-hatoson gyakrabban vesz erőt rajtam a szorongás (mindig). A 99-es buszon valahogy nem éreztem ilyesmit, pedig egy normál emberi lény inkább szorongna ott.. Mindenki tudja hol is jár ez a bizonyos busz? Elmondom, azért, hogy tiszta legyen: a Blaháról indul, bekanyarodik a Népszínház utca és a Nagyfuvaros utca felé és onnan egyenesen bevisz minket a nyolcadik kerület legdurvább részeibe (Diószeghi Sámuel utca, Karácsony Sándor utca, Kálvária tér, stb. ...). Leszálltam a Határ úton és megindultam az Üllői felé valami villamossal, leszálltam egy megállóval arrébb és nem volt jó. Rossz helyen voltam, sétálnom kellett még a havas, gyárépületes tájon. Igen, nyomasztó volt. Nem kellett volna az In Uterot hallgatnom, segített volna, ha mondjuk ABBA is van a lejátszómon. Mindegy, mentem és nagy nehezen megtaláltam az épületet, amit kerestem. Bementem és állásinterjú. Jóarc volt az emberke, aki interjúvolt, remélem ő is így gondolkodott rólam és fölvesz.
Délelőtt tízkor már itthon is voltam, a Kitti már kávézott. Most meg álmos vagyok. Bementem még egyre angolra, de a Horrora Akadva valamelyik részét nézték felirattal, amit negyed óránál tovább képtelen voltam tolerálni. Vannak filmek, amik fájnak. Rossz érzés nézni, hogy valaki pénzt ölt egy ilyen rakás, nehezen világra hozott fosba...
Megértitek, ugye?
Inkább kiültem és nevettem az Ivánon.
Most már itthon vagyok, ettem levest is, tejföllel.
Lehet, hogy korán lefekszem, de előbb megcsinálom a zenét itt, mert tönkrement.
ÁLMOS VAGYOK!
mornin'
Nemsokára megyek egy diákmunkát megbeszélni, remélem minden simán fog menni. Kicsit előbb keltem, a biztonság kedvéért. Igazából nyolckor kell elindulnom és fél hét van épp. Megyek is enni, meg teázni-cigizni, hátha történik valami. Talán bekapcsolom a tévét, de ez maradjon egyelőre az én titkom, oké?
2011. január 26.
titkos küli
Titkos küldetésünk van a Lehellel. Ma megyünk és megvalósítjuk, olyan két óra magasságában. Nem merem elmondani mi az, mert már a Bence is lebaszott, hogy idióták vagyunk. Nem tetszik neki az ötlet. Húzta a száját, de engem ez egy percig sem zavar. Alkotni vágyom. Remekművet.
Tegnap készítettünk gyümölcssalátát, ezenkívül vasárnap voltunk szimplázni, ami nem baj, mert régen is mindig ez volt a program vasárnap, csak most ránk zárták azok a hülyék. Mármint még egy utolsó cigit sem szívhattunk el nyugodtan, mert ZÁRTAK. Nem, nem volt oly késő. Mostanában mindig ez van, kezd meghalni a város? Vagy nem hétfőn, meg vasárnap kéne ilyen helyekre járni? De szombaton, meg pénteken nincs kedvem, mert sokan vannak... Ördögi kör.
Gyümölcs saláta után:
2011. január 25.
2011. január 24.
2011. január 23.
hampy lady cries
Bence zenéjére csináltam GIF klipet. Szerintem tűrhető. Sokat szenvedtem vele, nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik! Ezt jól véssétek az eszetekbe!
2011. január 20.
jött, aminek kellett és jönni is fog még
Nem tudom, de ma azzal a lábammal keltem, ami a paranoiás rohamokért felelős. Persze minden paranoiának van valamiféle alapja, nem jön csak ok nélkül, hip hop. A lényeg, hogy kellemesen kellett csalódnom, miután elöntött a veríték és kétségbeestem, hogy ez nem történhet... Aztán jobb lett.
Ma küldtem egy rakás e-mailt, ide is és oda is. Ilyen munkára is és persze olyanra is. Várom az eredményt. Lehet, hogy kicsit alábbhagyott a lelkesedésem és egyáltalán nem bízok már semmiben? Változó. Általában, mikor elküldöm az e-mailt, az van az agyamban, hogy: na, akkor a héten kapok egy telefont!
Vagy kettőt. Esetleg egymást érik, csirr csirr csörr.
Amúgy minden visszaállt a régi kerékvágásba, bár némi módosításokat okvetlenül eszközölnöm kellett, illetve folyamatosan kell, hogy elviselhető legyek, annak az embernek, akinek...
Érthed... Vagy nem?
2011. január 19.
2011. január 17.
Fogás volt temérdek, de csak egymást ettük
És megjegyezve sok sebet aludtunk el együtt
Ott mi egymáson felültem s látom
Mi lettünk a szörnyeteg, de nem ijedtünk meg
Kapcsoljál villanyt, öltözzünk fel
Kint már csinálják, vegyüljünk el
Kíváncsi vagyok, mi lesz a dolgom
Sétálok köztük és magamba' mondom
Mondjátok meg, mi lesz a dolgom
Üzenjetek nekem bármilyen módon
Irányítsatok, végre nincs bennem semmi,
Olyan, ami miatt ne tudnék én nektek megfelelni
Aki én voltam nincs már, aki én leszek nincs még
Szép a tavasz, szép a nyár is, de a legszebb a köztes lét
A torkomra belülről jég fagyott rá
Érzem, hogy olvad, de nem tart soká'
Megdermedt bennem valami végképp
Nincs romló hús, csak részvétlen szépség
Mondjátok meg, mi lesz a dolgom
Üzenjetek nekem bármilyen módon
Irányítsatok, végre nincs bennem semmi,
Olyan ami miatt ne tudnék én nektek megfelelni
Aki én voltam nincs már, aki én leszek nincs még
Szép a tavasz, szép a nyár is, de a legszebb a köztes lét
Fogás volt temérdek csak egymást ettük
És megjegyezve sok sebet aludtunk el együtt
És megjegyezve sok sebet aludtunk el együtt
Ott mi egymáson felültem s látom
Mi lettünk a szörnyeteg, de nem ijedtünk meg
Kapcsoljál villanyt, öltözzünk fel
Kint már csinálják, vegyüljünk el
Kíváncsi vagyok, mi lesz a dolgom
Sétálok köztük és magamba' mondom
Mondjátok meg, mi lesz a dolgom
Üzenjetek nekem bármilyen módon
Irányítsatok, végre nincs bennem semmi,
Olyan, ami miatt ne tudnék én nektek megfelelni
Aki én voltam nincs már, aki én leszek nincs még
Szép a tavasz, szép a nyár is, de a legszebb a köztes lét
A torkomra belülről jég fagyott rá
Érzem, hogy olvad, de nem tart soká'
Megdermedt bennem valami végképp
Nincs romló hús, csak részvétlen szépség
Mondjátok meg, mi lesz a dolgom
Üzenjetek nekem bármilyen módon
Irányítsatok, végre nincs bennem semmi,
Olyan ami miatt ne tudnék én nektek megfelelni
Aki én voltam nincs már, aki én leszek nincs még
Szép a tavasz, szép a nyár is, de a legszebb a köztes lét
Fogás volt temérdek csak egymást ettük
És megjegyezve sok sebet aludtunk el együtt
2011. január 16.
kloffoló
Hello újra.
A dolgok nem összesűrűsödni látszanak, inkább feloldódnak egy nagy tartályban, mint a hullák a savban. Mondjuk így.
Csak nem olyan büdös és undorító az egész, nem volt jó a hasonlat. Mondjuk azt inkább, hogy rózsásan szétplaccsannak minden irányba.
De beszéljünk inkább valami sötétebb és vadabb dologról, mint például a tegnapi tömegszerencsétlenség a West Balkánban... Szép, mondhatom, hogy az első vélemények között, nem egy ízben bukkant fel a "büdös cigány" kifejezés. Én mondom, ez az ország halálán van.
Most már zsinórban fognak ilyen dolgok történni, mert rohadunk. A múltkor már a világ végéről álmodtam, érdekes volt.
Nem kívánnám ezt, de valahol örülnék neki. Tiszta lappal kéne indulni. Erre a világ vége dologra rátett még az a bizonyos Bernard Malamud regény is, amit a Lehel adott a kezembe még pár hete... Kemény kis kötet. Kemény kötéses! Hahahaha.
Megnyaltam a humor gömböt... Ezt a kifejezést nemrég hallottam valahol és mondhatni: tetszett. Kicsit undorodom is tőle, talán ez még romantikusabb így...
Most utatokra engedlek, de előbb még fölhívom a figyelmet egy érdekes változásra: raktam oda a jobb oszlopba egy kis Google Translate-t, amivel akár héberre is le lehet fordítani ezt a fantasztikus irományokat tartalmazó képződményt. Ezt.
A képződmény szótól is hányingerem van.
2011. január 12.
Az egész nagyon furcsa és mégis kellemes. Nem tudom hova rakni a dolgot és aludni sem tudok tőle...
Folyamatosan jár az agyam és mozog a lelkem. Nem süllyedtem bele semmibe, csak lebegek az érzéssel. Új dolgok veszik kezdetét és nem bánom. Huhuuhuhuhuhuhuuuuu. Olyan mintha arra várnék, hogy újra megszülessek. Ilyen lehetett várakozni az utolsó hónapokban. Tudtam, hogy jön valami, de akkor nem tudtam pontosan mi. Most sem tudom pontosan, de körvonalakban már megvan. Terveim vannak, ami ritka. Nagy terveim. Nem kis dolgok. NAAAGY nagy elhatározásokat hozok, amiket keresztül akarok vinni, mindenképpen.
Egy dolgot akarok és azt nagyon és meglesz.
Elmegyek innen messzire.
2011. január 9.
2011. január 4.
2011. január 3.
nem
Idáig talán ez volt a legtűrhetőbb szilveszterem. Nem sikerült elrontani senkinek és semminek, főleg nem nekem. Mindig én rontom el, igazából, de most nem szegte kedvem semmi. Mondjuk fél egy magasságában, mikor épp túl voltunk a koccintáson, egy idegen házibuliban, ahol senkit nem ismertem, csak a Gábort, meg a Lehelt, akkor kicsit megborultam, hogy mit keresek én ott és nincsenek itt azok, akiket szeretnék, hogy ott legyenek. Tisztelet a kivételeknek! Aztán valahogy ott ragadtam és egyszer csak az idegen emberek olyan emberekké lettek, akikkel sokat nevetek a konyhában. Konyhabuli. Ez a titka az egésznek.
Aztán elindultam találkozni a Rebiékkel, aztán találkoztunk és fölmentünk a Corvin tetőre, ami iszonyú nyomasztó volt. Én ennyi unszimpatikus embert egyszerre még nem láttam.
Azért egy darabig sikerült nem kétségbe esni, míg nem vita alakult ki annak kapcsán, hogy én nem vagyok hajlandó porokat szippantani az orromba. Öööö, komolyan mondom nektek, hogy majdnem sírva fakadtam azon, hogy nekem miért kell megélnem azt, hogy az egyik legjobb barátom percekig baszogat, hogy én most mit izélek. Persze a Rebi mondta, hogy hagyjanak már engem békén, de nem hagytak. Volt még velünk egy arc, akit nem is ismerek, de mint kiderült, egy idióta... Ilyen párbeszédek játszódtak le köztünk:
-Nem bízol meg a barátaidban.
-Miért ne bíznék meg bennük? Most ez komolyan erről szól?
-Akkor mitől félsz?
-Nem félek, bazd meg, csak NEM ÉRDEKEL! HIDEGEN HAGY!
-De ezt is meg kell élni, ki kell próbálni.
-DE NEM FOGOD FEL, HOGY NEM ÉRDEKEL?!
etc etc etc.... A nagy betű ugye azt jelzi, hogy fölemeltem a hangom és kezdte elönteni a szar az agyamat, úgy az ötödik percében a diskurzusnak. Egy vadidegen, idióta seggfej milyen alapon turkál az én intim döntéseim között? Főleg egy ilyen dolognál... Ja, meg a: erre nem lehet rászokni. MIRE BAZDMEG? AZ AMFETAMINOKRA? TE MELYIK BOLYGÓRÓL JÖTTÉL?
Fölálltam és hazajöttem aludni. Engem hagyjon békén mindenki. Nem akarok pörögni, szeretek aludni és szeretek úgy fölkelni, hogy nem érzem úgy magam, mintha maratont futottam volna az alpokban és társai.
De ez már a szilveszter legvégén volt, addig minden szuper volt. Meg ettem egy rakás lencsét és ma csináltak a Kittiék is levest... Mi lesz itt? Idén meggazdagszom. Ámen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)